A vadhús már ősidők óta kuriózumnak számít, hiszen már az ősember is hálát adott az égieknek, ha sikerült elejteni egy mamutot, amivel jelentős táplálékhoz jutott a kolónia.
Gondoljunk csak a nagy királyi vacsorákra, ahol a fürj és a fácán kiemelkedő fogásnak számított.
Napjainkra luxuscikk lett a vadhúsból. Ennek az az oka, hogy a feldolgozó üzemek igyekeznek alacsonyan tartani a vadhús felvásárlási árát,és minél nagyobb profittal értékesíteni azt.
Az interneten található vadhús árak között szemezgetve szeretnék írni néhány példát:A vadászatra jogosult télen lő egy 14kg-os őz sutát, jó nyaklövéssel (a testsúlyt szőrben,fej és lábak nélkül,zsigerelve kell érteni). Ezt a vadhúsfeldolgozó 1025 Ft/kg áron vásárolja fel (vadhúsfeldolgozók között pár forint differencia lehet, bár ez ritkán fordul elő). Tehát 14.350 Ft üti a vadgazdálkodó markát. És most nézzük, hogy egy állampolgár mennyiért jut ugyanehhez az őzhöz. A csontos őzgerinc 6790 Ft/kg, a csontozott comb pedig 3880 Ft/kg. De még a ragunak készült hús is 2070 Ft/kg. Nem nehéz kiszámolni, hogy egy őzön is nem kicsit nyernek a vadhúsfeldolgozók. Ha ezekből az árakból leszámoljuk a feldolgozás költségeit (szállítás, feldolgozás, munkabér stb.), akkor sem valószínű, hogy csak pár forint nyereséggel dolgoznak.
A vadhúsra igaz korunk egyik bűvös szava: BIO ÉLELMISZER.
Az elejtett vad igen nagy hányada külföldre kerül, a maradék pedig igen borsos áron (lásd fent) keresi gazdáját a nagyobb áruházakban.
Elgondolkodtató az a nagy árrés, amivel a vadhúsfeldolgozók dolgoznak. Általuk lesz a pár száz forintos vaddisznóból súlyos ezer forintokat érő gerinc és comb.
Idén jött ki azonban egy új rendelet , amely kimondja, hogy vadhúst ezentúl már „civil” is vehet, tehát nem csak a vadászok privilégiuma lesz a karácsonyi asztalon gőzölgő vadétel.
A rendelet bármely érdeklődő számára elérhető, megtekinthető.
A vadhús beszerzése nem nagy ördöngösség, mert hazánk teljes területe le van fedve vadászatra jogosult társaságokkal. Így tehát csak meg kell keresni az illetékes vadásztársaságot az igényünkkel, s innentől már rajtuk múlik, hogy adnak e el húst, vagy sem.
Nagyon sok vadhúsból készíthető étel receptje található a szakácskönyvekben és az interneten. Azt is kevesen tudják, hogy a télen lőtt vaddisznó zsírszalonnájából milyen finom töpörtyű és zsír készíthető.
Szarvasból és őzből egyaránt készíthetünk kolbászt, szalámit, sőt, finom sonkát is, bár hamar megkérgesedik, ezért nem tartható el sokáig. Szintén szarvasból (pontosabban a szűzpecsenyéjéből) kiváló tatár bifsztek készíthető.
Fontos odafigyelni az egészségügyi szempontokra. Az állatorvosi vizsgálatot semmiképpen sem szabad elhalasztani. Ezt néhány vadásztársaság maga elvégzi, de más helyeken ezt a feladatot a vevőre hárítják. Minden esetre ez a vizsgálat senkit se rémisszen el a vadhúsvásárlástól, mert a vizsgálatok mindössze néhány száz forintos nagyságrendűek.
Hazánkban már működik egy mobil vadhúsbolt. Az ötlet Németországból származik, ahol már gyártanak ilyen felépítménnyel autót. A magyar bürokrácia itt sem hazudtolja meg magát, hiszen egy ilyen autóra szinte azonos követelmények vonatkoznak, mint egy épületben lévő húsboltra, ráadásul az ellátni kívánt körzet valamennyi önkormányzatától személyesen kell beszerezni az árusítási engedélyt. Nevetségesen hangzik, de ha ez az autó felvágottat is szeretne árusítani, akkor kell még egy kiszolgáló, mert egy nem árusíthatja a felvágottat és a tőkehúst.
Ez az autó egy nap alatt 40-75 kilométeres kört bír megtenni. Az új rendelet értelemében a származási helytől maximum 1 órán belül elérhető távolságban engedélyezi a regionális értékesítést, így egy vadvágóhíd akár 50-60 km-es körzetben is teríthetné az áruját.
Ideje, hogy a magyar vadhús ne csak olcsó exportcikk és kevesek számára elérhető ínyencség legyen, hanem bekerüljön a mindennapjainkba is. Ez az ízletes és külön befektetés nélkül is „bio-minőségű” termékcsalád a hazai kínálatot is bővítheti, mely az egészséges táplálkozást, a falusi turizmust és az idegenforgalmat is előnyösen érintené.
- Faller László -
