Az előző bejegyzés meglehetősen nagy port kavart. Egyesek úgy hiszik, hogy a boltok polcaira kerülő termék minősége már a termőföldről való lekerülésekor predesztinálódik, mert a szakemberek nem a minőségre nemesítik a gabonát. Ehhez szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni.

Az első és legfontosabb, hogy a jó minőségű árut lehet (viszonylag) könnyen eladni. Életerős növény csak jó minőségű vetőmagból terem, tehát akik nagy területen termesztenek gabonanövényt, azok csak fémzárolt és az MGSzH által bevizsgált vetőmagot használnak. Az a néhány gazda, aki sóher és összemutyizott magot vet, annak óriási gyomosodási kárral és egyéb problémával kell később megküzdenie. Okos embernek nem éri meg.

A humán étkezésre alkalmas minőségű gabonát (például búzát) nagyon sok paraméter vizsgálatával nemesítik. Ilyenek pl. a hektolitertömeg, sűrűség, ezerszemtömeg, acélossági százalék.

Ezek közül az egyik legfontosabb az acélosság, hiszen ez ad némi támpontot a sikértartalomra és minőségre, valamint az összprotein tartalomra. A búza átvételekor vizsgálják a nedvessikér-tartalmat, amely átlagosan 25-40%. 35% feletti nedvessikér-tartalom felett számíthatnak a pékek 60-65%-os vízfelvevő képességgel és jó gázképzéssel. Utóbbi biztosítja a kenyér szivacsos állagát. A sikért a gabonaszem endospermiuma tartalmazza.

Azt is írta valamelyik kommentező, hogy egyes hosszúszárú magyar búzafajtákra jellemző a szárdőlés, holott ezt okozhatja nitrogéntartalmú műtrágya túladagolása, mikroelemhiány, laza és rövid gyökérzet stb... Tehát a szárdőlés folyamata nem csupán a hosszúszárú fajták és hibridek sajátja, hiszen a fent sorolt esetekben egy rövidszalmájú búza is megdől.

Általában elmondható, hogy Magyarország éghajlata ideális a gabonafélék termesztéséhez, hogy idézzek némi szakirodalmat is:

A magyar búzatermesztés több évszázados történetében "a jó minőségű magyar búza" a közvélemény érdeklődésének középpontjában állt és megbecsülést szerzett a magyar búzatermesztésnek. 

- Ragasits I. & Szabó M. -

Az a megjegyzés pedig tényleg megnevettetett, mely szerint ahány tonna műtrágyát használ a gazda, annyi tonna lesz a termés. Magyarországon 170kg/ha nitrogén hatóanyagot szabad kiszórni tehát ha a káliumot és a fosztfort is számoljuk se nagyon éri el az 1t/ha-t. Aztán átlag 4-6 tonna termés takarítható be országszerte.

 Az, hogy jó minőségű kenyér lesz-e a gabonából, 99,9%-ban a péken múlik. Ahol ócska minőségű kenyeret sütnek, ott feltételezhető, hogy az összetevőkkel megy a mutyizás. Én pl. a Tesco kemencés kenyér esetében esküdni mernék, hogy a takarmányozásra szánt tritikálét is belekeverik a tésztába. Egy nap után betonkemény a héja, a belseje nyúlós, savanykás ízű. De "occsóé" lehet kapni. Igaz, aki 99 forintért vesz 1kg "kenyeret" az utána nézze meg, hogy a lisztnek kerül kilója többe.

Szóval aki szót emel a magyar gabonára, az először gondolkozzon el azon, hogy hol kellene kenyeret vennie. Lehet találni még jó minőségű, ropogós, több napig eltartható, laktató kenyeret, csak utána kell járni. Szégyen, hogy bár ennek kellene lennie az etalonnak, de szinte minden irányból csak az ócskaság jön.

Most pedig engedelmetekkel eszek egy nagy karéj vajas kenyeret. (Igen, mert a vaj hizlal és koleszterinbomba) Ja, és finom asztali sóval fogom gazdagon meghinteni, csak mert növeli a vérnyomást és agyvérzést is okoz. Mindezt pedig leöblítem egy bögre tejjel.