Június 7-én 427.213 szavazatott kapott a Jobbik. Alapvetően nem akartam politikai vonalat vinni a blogba, de úgy érzem, valami jó történt. Végre van a magyar politikának egy szereplője, aki észrevette, hogy az ennivaló nem a bolt polcain terem. Hogy néhány ember tart a markában hatalmas földterületeket, holott abból akár többszáz család is megélne. A probléma már a rendszerváltáskor felmerült, de az akkori - és a jelenlegi - politikai erőnek úgy tűnik érdekében állt az ügyet a szőnyeg alá söpörni.

A Jobbik három delegáltat küldhet Brüsszelbe az Európai Parlamentbe, hogy képviseljék a magyar érdekeket. Ez az első olyan alkalom amikor azt kell látnom, hogy egy politikus a győzelem után is tartja magát az ígéreteihez. Morvai Krisztina, a Jobbik lista-vezetője saját honlapján nyílt levélben keres szövetségeseket a magyar föld, a magyar vízkincs és a mezőgazdaság védelme érdekében. Ez dícséretre méltó. A politika eddigi résztvevői csupán egymás ócsárlásával voltak elfoglalva, míg az új, a harmadik erő leszáll a magas lóról és foglalkozik a választókkal.

Úgy érzem, hogy a magyar gazdák nem elsősorban a támogatásokra szorulnak. Nem. A lehetőséget kell biztosítani, hogy a jó minőségű árunak biztos piaca legyen az ország határain belül. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy az értékesítés megoldott legyen. Ezzel pedig ki is lyukadtunk a Jobbik egy másik programpontjához; a multinacionális cégek közteherviseléséhez. Mert ugye a multi cégek nem adóznak. Ezzel persze óriási hátrányba taszítják a kis- és középvállalkozásokat. A kör pedig bezárult. Ilyen nehéz időkben, mikor gyakoriak az aszályok, a jégverés, nyakunkon a sertésinfluenza stb... szükség van arra, hogy valaki kiálljon végre a magyar mezőgazdaságért és befejeződhessen annak a pár monopol helyzetben lévő embernek (tejfeldolgozó- savanyító- és szárító nagyüzemek) mértéktelen gazdagodása, miközben a vidéki magyar pedig ott áll munka nélkül.

Egy átlagember aki esetleg gazdálkodásra szánná a fejét, egyszerűen nem jut lehetőséghez. A földárak az egekben vannak, amint valahol akad jó minőségű nagyobb földterület, azt valamelyik részvénytársaság rögtön megveszi. A hétköznapi polgár labdába se rúghat a tőkés, legtöbbször külföldi kézen lévő cégek mellett. Ezt a tényt magam is a bőrőmön érzem, nap mint nap találkozom ezzel. Bízom hát abban, hogy lassan elkezdődik a változás és végre meghallják odafent a Parlamentben a magyar ember; polgár és földműves hangját is.