Lassan évek óta tart a hisztéria a gyorséttermekben kapható hamburgerekről, amelyek állítólag húsz év elmúltával sem bomlanak le, s amelyek annyi vegyi anyagot tartalmaznak, hogy legalább vegyésznek kell lenni az összetevőlista megértéséhez. Előre szeretném leszögezni, hogy egyik tábor véleménye mellett sem szeretnék pálcát törni, mivel nincs jogom megmondani, hogy mit egyen valaki és mit ne.
Az első és legfontosabb dolog amit tisztáznunk kell, hogy óriási különbség van az Egyesült Államokbeli és az európai gyorséttermek között. Ennek oka pedig az eltérő élelmiszer-egészségügyi törvényekben van. Míg az USA-ban engedélyezett a növekedési hormonok használata a szarvasmarha-hizlalásban, addig ez az Európai Unió minden tagországában tiltott. (A témával kapcsolatban korábban írtam már egy blogbejegyzést, ajánlom mindenki figyelmébe.) Ez miatt valóban sokkal nagyobb az elhízás veszélye a rendszeres gyorséttermi élelmiszerek, elsősorban a húspogácsák fogyasztása esetén.
E bejegyzés apropója egyébként egy másik blogon született írás, amely le kívánja rántani a leplet a szóban forgó, le nem bomló hamburgerekről. Előre szeretném kijelenteni, hogy nekem nem áll szándékomban megfejteni a gyorséttermi hamburgerek rejtélyét, mert úgy vélem, hogy ezt egy élelmiszer-bevizsgálásra szakosodott laboratóriumnak kellene megtennie.
Hogy a virtuális tollam megragadásának okául szolgáló cikkre, bejegyzésre térjek, a címben feltett kérdésre ad egy szakmainak tekinthető választ, ami után rögtön jönnie kellett volna a zárszónak és learathatták volna a remek írásért járó hozzászólásokat. Azonban a végén már olyan méreteket ölt a populáris klisékkel való dobálózás, hogy egy olvasottabb emberben biztosan visszatetszést kelt. Csak hogy egy példát hozzak:
"Ez a faj (az ember - a szerk.- ) azt állítja, hogy ő a legintelligensebb a bolygón, és mégis a saját gyermekeit és saját magát mérgező vegyi anyagokkal táplálja."
Egy cikk, amely tudományos alapokra akarja építeni a benne foglaltakat, nem juthat el arra a szintre, hogy az egész emberiségre egyaránt vonatkozó alapigazságokat nyilatkoztasson ki. Amint ezt a hibát elköveti, lelepleződik a cikk írójának dilettantizmusa, hogy nem tud a témával mélységeiben foglalkozni. De ettől tekintsünk el, hiszen ez csupán egy apró hibája az írásnak.
Kezdjük azzal, hogy a hamburgerzsemle összetevőinek felsorolását elrettentésnek szánja a cikk írója, holott több olyan vegyületet is felsorol, amely sokkal inkább hasznos a szervezet számára, s nem ártalmas. Ilyen például a tiamin, azaz a B1-vitamin (a piroszőlősav lebontását katalizáló enzim koenzime), amely előfordul a gabonaszemekben, s hiányában idegrendszeri zavarok léphetnek fel. A folsav más néven B4-vitamin, amely hiányában vérképzési rendellenességek fordulhatnak elő az embernél, s amelyet a bélben élő baktériumok is előállítanak. Az aszkorbinsav a C-vitamin, amelynek tengernyi fontos és hasznos szerepét felesleges is volna felsorolnom.
A tészta kondicionálók megemlítése már-már jogos, eltekintve attól az apróságtól, hogy ilyen anyagokat használnak a hétköznapi péktermékek, mint például a kenyér sütésénél is. Erre azért van szükség, mert a jó minőségű, sütésre különösen alkalmas búzát külföldre értékesítik a hazai cégek, az itthon maradó alapanyag pedig erősen javításra szorul. Persze a felsorolt anyagoktól sem kell rettegni, hiszen a monokalcium-foszfátot a világon mindenhol használják az adott élelmiszer Ca tartalmának növelésére (a takarmányozásban is széleskörűen elterjedt). Napjainkban divatos a szóját is támadni, mondván rákkeltő (mi nem az?), de az, hogy pár tized százalékban tartalmaz a zsemle szójaolajat vagy abból kivont lecitint, nem hiszem, hogy a fogyasztót rögtön a sírba döntené.
Összességében az a problémám az efféle igazságmegmondó és tényfeltáró cikkekkel és bejegyzésekkel, hogy részismeretekre alapozva állítanak valamit, s a vélt igazukat kívánják elfogadtatni másokkal. Az pedig, hogy az író a gyorséttermi élelmiszereket jelöli meg a világon elterjedt betegségek egyedüli okozójaként, óriási baklövés.
Úgy vélem, hogy minden ember itt Európában és az Egyesült Államokban is aszerint választja meg ételeit, hogy mit engedhet meg magának, illetve hogy saját belátása alapján mit vél fogyaszthatónak és mit kíván elkerülni. Aki tehát úgy érzi, hogy nem akarja kitenni magát a hamburger és a sültburgonya okozta esetleges kockázatoknak, az ne egyen ilyen élelmiszereket, ugyanakkor tartsa tiszteletben, ha mások olykor-olykor ellátogatnak egy ilyen étterembe. A hangsúly mindig legyen a mértékletességen.
