Az állatgyógyászati készítményekhez pontosan úgy adnak használati útmutatót, mint a humán gyógyszerekhez. Ezen gyógyszerek pontos adagolása és az előírásnak megfelelő alkalmazása ugyanolyan fontos, mint az emberek kezelésénél. Nem csak azért, mert a rosszul dozírozott gyógyszer nagyobb kárt okozhat, mint maga a gyógyítandó betegség, hanem mert további problémákat is eredményezhet.
A fenti képen egy holstein-fríz szarvasmarha lába látható. Az állat jobb combján a tályogot egy gyógyszer okozta, amelyet szubkután, azaz a bőr alá kell bejuttatni injekcióval. Mivel a combon a bőr alatt igen vékony zsírréteg található, így jó eséllyel az izomba kerül a tű vége. Ezt hívják intramuszkuláris kezelésnek.
A kép jobb oldalán már egy pár nappal későbbi állapot látható, amikor az izomba juttatott gyógyszert az állat szervezete testidegen anyagként ismerte fel, s azt betokozta. Ez lényegében a tályog. Miután a tályogban a szövetek elkezdenek lebomlani (genny keletkezik) a tapintása is felpuhul. Az idő múlásával a tályog felületén a bőr is elvékonyodik, majd magától felszakad. Így távozik a szervezetből a testidegen anyag. Mindaddig azonban, amíg a genny el nem távozik, a szervezet immunrendszere folyamatosan küzd a bomló anyagok ellen, a fokozott igénybevétel pedig rontja az állat takarmányfelvételét, a tejhozamot és a termékenységet is.
Hogy hová adjuk tehát a gyógyszert? Oda, ahova a használati utasítás írja. A szubkután adagolandó gyógyszert tessék az állat vállövénél lévő vastag és laza bőrréteg alá injektálni.
