facebook

A magyar asztal gyöngye

2009.05.13. 23:45 Imre Laci

Régen tartottak a rokonomék gyöngytyúkot a háznál. Akkoriban - kisgyerekként - nem értettem, hogy hogyan nevezhető ez az állat is tyúknak, hiszen csak méretben hasonlít a hétköznapi tyúkokhoz. Hangos, rikácsoló hangú állatok, melyről azt tartják faluhelyen, hogy elijeszti még a rókát is. Színük az adástalan tévékre, a "hangyaháborús" csatornákra hasonlít. A név végülis találó, valóban olyan, mintha apró gyöngyök volnának a szürke tollazatra szórva.

Természetesen van ennek a fajnak is albino változata, amelyet csak nemrégiben, úgy egy éve láttam először élőben. Az első meglepetést a lomha házityúkok után az jelentette, hogy ezek az állatok bizony arra repülnek amerre csak akarnak. Nem is volt ritka, ha valamelyik állat egy fa tetején töltötte az éjszakát.

A gyöngytyúk jellegzetessége, hogy húsa félig vadas formát mutat. Gyakran használják is a különböző éttermek szakácsai fácán helyett a levesbe. A kis csalásra a szakértőkön kívül valószínűleg senki nem jönne rá, főleg ha erős fűszerezést is használnak. A faj növekvő népszerűségéről árulkodik, hogy tenyésztéséről nem is olyan rég készült projekt a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete jóvoltából.

Az állatot háztáji tartás mellett 2kg körülire szokták hizlalni és vágáskor gyakran nem véreztetik ki teljesen, ezzel is fokozva a vadas hatást. (Így persze nem tartható el olyan sokáig a vágott test.) A gyöngytyúknak franciaországban nagy divatja van manapság, gyakran tálalják kagyló-, vagy gombakörettel.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarasztal.blog.hu/api/trackback/id/tr911120411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.