facebook

A kacsa- és libatömésről őszintén

2009.03.25. 10:03 Imre Laci

Az osztrákok már a spájzban vannak, mondhatnánk tréfásan és igazunk lenne. Az ausztriai székhelyű Négy Mancs állatvédő szervezet mostanában erőteljes támadásokat indított a magyar állattartás több szegmense ellen. Először a kacsa- és libatömés, majd a nyulak ketreces tartása és végül a libák tolltépése ellen ágált a média nyújtotta minden lehetőséggel.

No de nem szaladok előre túlságosan, vegyük górcső alá a manapság annyit támadott kacsa- és libatömést, a hízottmáj előállítást. Mert ugye a libamáj kis hazánkban igen kelendő portéka. Jó áron lehet értékesíteni, szóval a termelőnek is megéri. Persze vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ilyen az egy-egy állatra eső minimális terület, az etetés és itatás általános higiéniai szabályainak betartása, a kötelező védőoltások stb...

Néhány állatvédő - minden bizonnyal nemes szándéktól vezérelve - képeket és videókat készített pár olyan telepről, ahol ezeket az általános szabályokat figyelmen kívül hagyják és olyan körülmények között tartják az állatokat, ami tényleg vérlázító. Az ilyen emberek ellen hozták létre az állatvédelmi törvényeket (amelyek Európa-szerte egyre szigorodnak) amelyek keményen szankcionálják az efféle bűncselekményeket.

Tehát a rögzített képek és videók bemutatják egyes emberek kegyetlenségét, amikor a saját ürülékükkel megtelt ketrecben, csapzottan és a fényhiánytól kihulló tollal, erőtlenül az itatóvályúba hajtott fejjel láthatóan szenvednek az állatok. Szörnyű és megrázó. De nem elterjedt. Azok közül az esetek közül lett kiragadva a képsor, amikor egyes gazdák törvényt szegtek és saját erkölcsi normájukról adtak tanúbizonyságot. De a többség tiszteletben tartja a törvényt és tisztában van azzal az aranyszabállyal is, hogy gazdaságosan termelni csak egészséges állatokkal lehet. Ez az első olyan dolog, amit egy gazda kénytelen belátni. Az okos gazda előre, a rossz pedig a saját kárán.

Ezen kívül a libatömés sem egy újkeletű dolog. Már az ókori Egyiptomban is csinálták és bizony 4000 év alatt biztos, hogy az erre legalkalmasabb egyedeket válogatták ki. Tehát valamennyire már alkalmazkodtak is az állatok ehhez a tartástechnológiához (pl. a házi lúd röpképtelen).

Az interneten megjelentett képsorok alapján tehát botorság lenne a kacsatömést mint májhizlalási technikát elvetni, hiszen ha szakszerűen végzik nem jelent nagyobb stresszt az állat számára, mint egy átlagembernek egy budapesti forgalmi dugó (annyi különbséggel, hogy a kacsa hamarabb átesik a tömésen, ami pár másodpercig tart és csupán néhány falatból áll).

Fontos kérdés továbbá, hogy ha a Négy Mancs ennyire ellene van a liba- és kacsatömésnek, akkor ugyanemiatt miért nem lobbizik olyan mellbedobással Franciaországban, amely a világ legnagyobb hízottmáj produktőre? Mert az egész nem szól másról, mint piaci lobbiról. Ezzel a módszerrel akarják Magyarország libamáj exportját kiszorítani a nyugati országok piacairól. (Magyarország a második legnagyobb libahizlaló Európában.) Ugyanilyen piaci törekvés, hogy Hollandia kikötötte: csak kábítva herélt sertések húsát hajlandóak beengedni országukba. A módszer persze bizonyos szempontból jogos, ugyanakkor megkérdőjelezhető az erkölcsösség álarca mögé bújva hozni szabályokat, félve a kölcsönös szankcióktól (pl. Magyarország kijelenthetné, hogy nem engedi be a holland termékeket). Ugyanehhez az álnok módszerhez folyamodott a Négy Mancs is, ezzel lealacsonyodva és a hozzáértők által immáron megbélyegezve viselni kényszerülnek a sötétzöld jelzőt.


 

Szólj hozzá!

Címkék: animal libatömés kacsatömés hízottmáj welfare jóllét

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarasztal.blog.hu/api/trackback/id/tr391024187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.