Hosszú ideig tartó hallgatás után egy kis gyomorforgatással kezdődhet a blogolás. Mert bizony a mezőgazdaság nem csak a szélben ringatózó, aranyba borul búzamezőkről szól.
Így néz ki egy tőgy, amelynek mirigyes állománya egy kórokozó végett kiszakadt, s a bomló szövetek előestek. A tőgynegyedek elkülönülését bizonyítja, hogy a másik három tőgynegyed teljesen egészséges, fejhető. (A beteg tőgynegyed meggyógyult, bár inaktív marad, nem fejhető.)
A civil lakosság talán nem is tud arról, hogy a tejtermelés egyik legnagyobb rákfenéje a termelő tehenek tőgyének megbetegedése, a tőgygyulladás, szakmai nevén a mastitis. A mastitis a tejtermelő telepek költségeinek jelentős részét is adhatja a tőgygyulladásos egyedek gyógykezelése, még akkor is, ha a jó gazda gondosságával minden lehetséges módon igyekeznek elkerülni a tehenek megbetegedését. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a boltokban kapható tej milyen sok minőségi vizsgálaton és ellenőrzésen megy át, mire eljut a fogyasztóig. Néhány sorban leírom, hogy milyen szigorú protokoll szerint megy a professzionális telepeken a tej fejése!
Az első ellenőrzést értelemszerűen a fejést végző személy végzi, amikor is a tehén bekerül a fejőházba, és az állat, valamint annak tőgyének fejésre való előkészítése elkezdődik. Az első lépés a tőgybimbók fertőtlenítő szerrel való fürösztése. Erre a célra vannak speciális vegyszerek, ám a legelterjedtebb és leghatásosabb a klóros víz használata. A tőgybimbók előfürösztésének célja a bimbón lévő szennyeződések feláztatása és a mikroorganizmusok elpusztítása. Ezen felül a bimbók mártása, fizikai inger, amely jelzi a tehénnek, hogy hamarosan fejve lesz, így beindulhat a tej leadását elősegítő és serkentő hormon, az oxitocin véráramba ürítése. A gyakorlatban használt tisztítószerek behatási ideje igen rövid, mindössze néhány másodperc, így öt-hat tehén tőgyének fürösztése után elkezdődhet a következő lépés. Korábban a bimbók tisztítása szivaccsal történt, ám hamar kiderült, hogy ezzel a módszerrel könnyen átvihetők az egyes kórokozók egyik tehénről a másikra. Manapság az alábbi képen is látható eszközt használják szerte a világon.
A következő lépés a felvitt vegyszer által fellazított szennyeződések letörlése. Hajdanán ezt a műveletet törölközővel végezték, amelyet minden fejés végeztével kimostak. Ugyanaz volt ezzel a módszerrel a probléma, mint ami a szivaccsal való bimbótisztítással. Manapság tőgytörlő papírral történik a tisztítás és a bimbó szárazra törlése. Természetesen minden papírt egyszer használnak.
Miután a tőgy tisztává lett varázsolva, egy arra kiképzett személy végzi az első tejsugarak kihúzását. Ennek a munkaműveletnek a végzésére csak teljes mértékben megbízható ember alkalmas, mivel az első tejsugarak kihúzásakor vehető észre, ha a tőgyben gyulladásos folyamatok zajlanak. A tejsugarat egy sötét színű fedővel rendelkező kancsóra emlékeztető tárgyra húzzák ki. Erre azért van szükség, mivel az ilyen felületen jobban látszik, ha az első tejsugarakkal csomós, darabos tej távozik a tőgybimbóból. Amennyiben a fejést végző személy ilyet észlel, az adott tőgybimbóból távozó tejet egy reagenssel vizsgálja meg. A reagens általában igen intenzív színű (lila, kék) anyag, amely a beteg tejjel reakcióba lépve sűrű, nyúlós masszát képez, ezzel jelezve a klinikai tőgygyulladást. Az alábbi képen látszik, hogy az egészséges tőgynegyedből származó tej (felül) nem mutat lényeges elszíneződést, míg a gyulladt negyedből fejt tej erősen elszíneződik, besűrűsödik (alul).
A beteg negyedből származó tej természetesen megsemmisítésre kerül, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ha az első tejsugarak kihúzása megtörtént és a tőgynegyedek egészségesek, akkor felkerül a fejőgép az állatra. Ha a gép érzékeli, hogy csökken a leadott tej mennyisége, egy beállított érték elérése (kb. 300 ml/perc) után a fejés befejeződik. A fejéskor a tőgybimbót lezáró izom kinyílik, kitágul, hogy a tej szabadon és gyorsan távozhasson. Ha a fejőgép nincs megfelelően beállítva és túl nagy a vákuum, akkor ez az izom kifordulhat, s létrejöhet a tőgybimbó hiperkeratózisa.
A hiperkeratózis önmagában nem okoz fájdalmat vagy jelentősebb kárt a tehénben, azonban a bimbó lezárásáért felelős szfinkter (izomgyűrű) fejés után nem tud rendesen záródni, így a kórokozók sokkal nagyobb eséllyel jutnak be a bimbócsatornába, illetve a tőgynegyedbe, kialakítva ezzel a tőgygyulladást. Ezen felül az elszarusodott bimbóvég egyenletlen felszínén sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg és szaporodnak fel az egyes kórokozók. Az efféle felfertőződés ellen használnak mindenütt fejés utáni fertőtlenítő szert. Ezeknek a szereknek a feladatuk, hogy megtapadjanak a tőgybimbón, lezárva azt legalább annyi időre, amíg a záróizmok ismét összehúzódnak. Az igazán jó utófertőtlenítő szertől elvárható, hogy több órán át (a következő fejés megkezdéséig) fent maradjanak a bimbó felületén. Ezek a szerek általában a tapadásuk ellenőrizhetősége végett valamilyen rikító színűek.
Természetesen a fejőház és a fejőgépek megválasztásánál, tervezésénél és beállításánál is szerepet játszik, hogy milyen fajtájú szarvasmarhát kívánnak fejni vele, hiszen az egyes fajták között jelentős eltérés lehet. Például a magyartarka fajta bimbója jellemzően hosszabb és vastagabb, mint a holstein frízé, éppen ezért a legeredményesebb fejés az optimális méretű és minőségű fejőgumi használatával lehetséges.
Látható tehát, hogy a fejés nem is olyan egyszerű folyamat. Az egyes lépések szigorú betartása, a lelkiismeretes munkavégzés a tehenészetekben elengedhetetlen. Az év 365 napján.
Nevetségesnek tűnhet a kérdés a kicsit is tájékozottabb embereknek, pedig bizony nagyon sokan vannak akik pl. abban a tévhitben élnek, hogy a faj megnevezése a tehén és nem pedig a nőnemű egyedeit hívjuk így a szarvasmarha fajon belül. Tehát a közérthetőség kedvéért virtuális papírra vetem hogy mi is kell ahhoz, hogy fejhető legyen egy tehén.
Először a tehén szó szakmai kifejtésére lesz szükség: tehénnek nevezzük a szarvasmarha fajon belül azokat a nőivarú egyedeket, melyek már legalább egyszer borjat hoztak a világra. Azokat a nőivarú marhákat melyek még nem ellettek, üszőnek nevezzük (üszőborjú, vagy az első vehemét hordó előhasi üsző). Az üszők tőgye fejletlen, míg az előhasiaké, melyek első borjukkal vemhesek gyors fejlődés alatt állnak.
Ha tehát megkérdezi valaki, hogy mennyi tejet ad egy üsző, mi a válasz? Természetesen az hogy semennyit, hiszen ha még nem ellett az állat, akkor nincs is teje. Ezzel pedig már meg is válaszoltam a címben feltett kérdést. Akkor fejhető egy tehén, ha az ellést követően elindul a tejtermelés. Borjú nélkül nincs tejtermelés! Mint ahogy az embernél sincs az anyának teje amíg világra nem hozta gyermekét.
Jogosan feltehető kérdés, hogy mennyi ideig lehet fejni egy tehenet? Erre egy nemzetközi irányszámot használnak a szakemberek. Egy átlagos ivari életű (egészséges) tehén laktációja (tejtermelési időszaka) 305 napig tart. Amennyiben elhúzódik a laktáció vagy hamarabb befejeződik, kerekítik a termelést 305 napra, így jobban összehasonlítható az egyedek termelése. A 305 napos termelést követően 60 napig szárazon áll a tehén, tehát felkészül a következő ellésre. Így tehát azzal számolhatunk, hogy egy tehén egy borjat hoz világra egy évben. (A valóságban azonban átlagosan 400-440 nap a két ellés közt eltelt idő.)
A fenti ábra a tejtermelési időszak (laktáció) ideje alatt termelt tej napi eloszlását mutatja. Bár ezen a diagramon csak 280 napot tüntettek fel, jól látható, hogy az ellést követő pár napban hirtelen növekszik a napi termelés és az idő haladtával egyre kevesebb a kifejhető tej mennyisége. A termelés kiegyenlítettsége nagyon kívánatos volna, hiszen az extrém kilengéseket; nagyon magas kezdeti termelést és gyors visszaesést mutató egyedek tőgye nagyon nagy igénybevételnek van kitéve. Előfordulhat hogy a tőgyet függesztő szalagok elszakadnak. Ezen felül a tejtermelés nagyon sok kalcium és foszfor felhasználását igényli, amelyet ha nem képes az állat szervezete a vérből kivonni a csontok bontásával pótolja a hiányt. Nagy termelésű egyedeknél a vér kálciumszintjének esése akár ellési bénuláshoz is vezethet. (Izmok működéséhez szükség van kalciumra.)
Vegyük végig mi is kell akkor a gazdaságos tejtermeléshez? Tegyük fel, hogy van egy holstein-fríz üszőnk, melyet 16 hónapos korban vemhesítettünk (mármint az inszeminátor) és szabály szerint 285 napos vemhesség után sikeresen világra hozza borját. Ekkorra már több mint 2 éves a jószág (25,5 hónapos). Az ellést követő 60-90 napon belül ismét vemhesítjük az állatot. Az elléssel elkezdődik az első laktációja, mely tételezzük fel szintén az etalont követve 305 napig tart. Az apasztást (fejés beszüntetése) követően 60 napig szárazon áll, azaz nem fejjük az állatot. Ezután következik ismét az ellés.
Az egész tejtermelés tehát körfolyamat, melynek ezernyi apró részlete van. Egy jó szakembernek minden ilyen részletre oda kell figyelnie ha állatait maximálisan ki kívánja használni és ha azok egészségére is nagy gondot fordít.
Egy elrettentő példa: az első laktáció során termelt tej 70-80%-át teszi ki a csúcsteljesítménynek, mely a 3. és a 4. laktációra tehető. Ahhoz, hogy az állat igazán gazdaságosan termeljen tehát min. 3-4 laktációt kellene hogy megéljen. Magyarországon az egy tehénre jutó életteljesítmény borjak tekintetében 2 darab! Lenne még hova fejlődni...
