facebook


Könnycseppek a magyar földért

2013.06.19. 10:30 Imre Laci

Két hete minden nap úgy ébredhetünk, hogy bármely hírportált is olvassuk, a címoldalon ott fog figyelni egy cikk a földtörvény közelgő tárgyalásáról, elfogadásáról. Ángyán József kilép a Fideszből. Míg van akinek ez elégedettséget okoz, addig a többség bizony kezét tördelve, a vészharangot kongatva kiabálja tele a sajtót, s a magyar vidék végnapjairól beszél.

Több mint egy éve tart már Ángyán József vesszőfutása. Több mint egy esztendeje járja a településeket a helyiek meghívásának eleget téve, hogy elmondja: nem azt teszi a Fidesz-KDNP, mint amit 2010-ben ígért a gazdáknak. Ez a politikai része a dolognak, amellyel nem kívánok most foglalkozni. Nézzük a dolgot pusztán gazdasági szempontból, még akkor is, ha a valódi helyzetet ábrázoló tortának ez a szegmens is pusztán csak egy apró szelete.

csepp levélen.jpg

A legfontosabb hozománya az új földtörvénynek - a kormányzati kommunikáció tagadása ellenére - az, hogy néhány jogi csavarral külföldi állampolgár is termőföldhöz juthat majd. Legálisan. Úgy tűnik, hogy már a piac megnyílása előtt bekövetkezik az, amire mindenki számított: a felvásárlási verseny következtében a termőföld ára drasztikusan ugrani fog. Erről a jelenségről már a portolio.hu is beszámolt. Ez a jelenség pedig éppen a kis és közepes gazdaságok tulajdonosait tartja távol a földvásárlástól, tehát a kormányzati kommunikációban foglaltakkal ellentétben, homlokegyenest az itthoni agrobiznisz-milliárdosok erszényébe talicskázza a pénzt. Ezt persze mindenki tudja és mindenki belátja, de a parlamenti kétharmad, az parlamenti kétharmad.

Szokás arra hivatkozni, hogy csak a nagy földterületen, több ezer hektáron gazdálkodók lehetnek versenyképesek. Ez is igaz, azonban a Csányi-birodalom már rátette a magyar sertésipar és húsfeldolgozás legjavára. Azt pedig mindenki tudhatja, hogy gazdasági szempontból nem a legelőnyösebb dolog, ha egy-egy szektor néhány résztvevőre szűkül. Az OTP-n keresztül birtokolja Csányi Sándor a Pick Szegedet, s most épít saját vágóhidat Mohácson. Ezt tetézi még az a tény, hogy Orbán Viktor még a látszatra sem ad: először saját maga avatja fel Csányi csípőteleki szarvasmarhatelepét, majd a Bonafarm csoport egy fő emberét engedi az Agrárkamara alelnöki pozíciójába.

Persze, ahogy azt a Vastagbőr blog is megírta; meg lehet védeni a magyar földet a külföldiektől úgy, hogy néhány magyar (?) ember kezébe összpontosítjuk azt. Társadalmi szinten az ilyen mértékű centralizáció biztosan nem fog semmi jót eredményezni.

Azért majd csak jegyezzük meg a földtörvény szavazásánál, hogy melyik képviselő hogyan voksol, és ha eljön az ideje, akkor a tisztelt szavazók nyugodtan tegyenek fel nekik kényelmetlen kérdéseket! Ha máskor nem is, majd a '14-es választás lezárultakor hadd hullajtsanak ők is könnycseppeket a magyar földért!

komment

Címkék: föld törvény termőföld Orbán Csányi Ángyán Bonafarm

Ne főzzön pálinkát a magyar?

2012.06.23. 10:00 Imre Laci

Kritizálja az Európai Unió (EU), hogy Magyarországon ötven liter mennyiségi korlátozással bárki főzhet otthon pálinkát, természetesen csak saját felhasználásra. Az Országgyűlés két éve fogadta el azt a törvényt, amely lehetőséget nyújt a házi pálinkafőzésre. Az EU leporolta a dossziét, s most ismét aktuális a téma.

A törvény vitájakor a fő érvek az otthoni pálinkafőzés ellen a kereskedelmi forgalom csökkenése révén jelentkező adóbevételi hiány volt, illetve a szakmai szervezetek, pálinkafőzdék felhívták a figyelmet az élelmiszer-biztonsági kockázatokra, a magyar pálinka hírnevének rombolására, stb... A törvény végül megszületett, hiszen mégis egyfajta hungarikumról van szó, még akkor is, ha a szóban forgó termék egy alkoholos ital is. Ha már lehet otthon kolbászt készíteni és háznál füstölni, akkor lehessen pálinkát is főzni.

Palinkafozo berendezesek.jpg

Lássuk be, ez az egy érv meglehetősen hathatós tud lenni, ha valóban elvonatkoztatunk a gazdasági szempontoktól. Elvégre ahhoz van joga minden magyar embernek, hogy leszedje a fáin termő gyümölcsöt és abból befőttet vagy lekvárt készítsen, akár több száz üveggel is. Ezt a logikát követve miért ne lehetne valóban engedélyezni a házi pálinkafőzést is? A lekvár és befőttgyártó cégek ez ellen nem emeltek eddig hangot, mint ahogy a hazai húsüzemek sem a házi állattartás és vágás ellen.

Mivel azonban az ország a beszedett adókból és a hitelekből él, ezért meg kellene vizsgálni, hogy az elmúlt két évben csökkent-e a boltban kapható pálinkákra a kereslet, visszaesett-e az égetett szeszek fogyasztása, és ha igen, akkor ez biztosan a házi pálinkafőzésnek köszönhető-e? Ahhoz, hogy ezt a "meccset" megnyerje a Kormány az EU-val szemben, ahhoz bizony minden részletre kiterjedő felméréseket, tanulmányokat kellene végezni, s úgy már megállhatja majd a helyét az érv, hogy bár Európában esetleg egyetlen másik nemzetnél sincs adóval nem terhelt égetett szesz előállítás, mivel nálunk ez hungarikum, igen is kiállunk a meghozott törvény mellett.

befőzés.jpg

További, igen jelentős kérdést vet fel, hogy ha a Kormány meghátrál, és ismét tilos lesz otthon pálinkát főzni, akkor mi lesz azzal az igen sok emberrel, aki már új hobbijába befektetett igen jelentős összegeket? Én személy szerint ismerek olyan embert is, aki igen magas szintet ért el a pálinkaismeretben és -készítésben, s most külön ilyen tanfolyamra is beiratkozott, hogy tudásáról államilag elismert bizonyítványt is szerezzen. Az ilyen képzések napjainkban igen felkapottak - és persze egyáltalán nem olcsók -, s ha ismét tiltott lesz a pálinkafőzés, amely miatt beiratkoztak a tanfolyamra, ki fogja megfizetni a kárukat? Arról nem is beszélve, hogy azok az intézmények, amelyek ilyen oktatást folytatnak, szintén csinos bevételtől esnek el. A kártyavár tehát felépült az elmúlt két év alatt, de hogy összedől-e, az még kérdéses.

komment · 3 trackback

Címkék: európai eu pálinka unió törvény házi kifogás

Gondolatok a földtörvényről

2012.06.18. 10:00 Imre Laci

Ettől a témától hangos a napi sajtó, és néhány szintén aktuális kérdéstől eltekintve lényegében a legnagyobb port is a termőföld tulajdonlását és használatát szabályozó törvény kavarja. Megszólaltak már külhoni és hazai gazdasági elemzők, birtokpolitikai szakértők, valamint a magyar gazdatársadalom is. A kicsik itthon földet (vagy több földet) szeretnének, a nagyok pedig féltik az elmúlt évtizedek alatt megszerzett (vagy összeharácsolt) területeiket. Szigorú törvényt kell alkotnunk, ha valóban meg kívánjuk védeni földjeinket, de meddig szabad elmenni? Néhány gondolatomat szeretném megosztani az alábbiakban.

Lehetünk-e túl szigorúak?

Erre a kérdésre sokan rögtön rá is vágták, vagy az igent, vagy pedig a nemet. A válaszadás előtt szeretném feltenni a kérdést, hogy fordított esetben hogyan vélekednénk. Ha példának okáért Hollandiában vagy Dániában lenne hasonló a birtokpolitikai viszony, őket fenyegetné a veszély, hogy a magyarok vásárolják fel az ottani termőföldeket, ezzel tönkretéve a helyi lakosokat, gazdákat, vajon ők küzdenének a moratórium fenntartásáért, vagy valamilyen törvényi szabályozással ellehetetlenítenék a külhoni tőkések földhöz jutását? Bizonyosan.

Természetesen a külföldi tőkebeáramlás és intenzív térnyerés nem valótlan veszély, nem városi legenda. Az ország nyugati megyéinek többségéből egyre gyakrabban hallani a helyi gazdák és a környéken strómanokon keresztül földet vásárló külföldiek közötti vitákról, peres ügyekről. A veszély tehát valódi, amire a magyar törvénykezésnek reagálnia kell.

Szabad-e nyíltan, vagy burkoltan államosítani?

Érzékeny kérdés, hiszen Magyarországon hozzászoktunk, hogy jog-, és nem igazságszolgáltatás van. Sok esetben a külföldi állampolgárok törvényes úton, a jogrendszerünk kiskapuit kihasználva jutottak termőföldhöz, s ily módon jogosan is használják azt. Ha tehát az állam elvenné tőlük a földet, szerződéseiket semmisnek tekintené, akkor támadható volna a bíróságon. Először tehát a magyar jogrendszert kell módosítani ahhoz, hogy annak a korábbi szerződések ne tudjanak eleget tenni, s így a földeket elveszítené a jelenlegi bérlő vagy tulajdonos. Ezt nevezném burkolt államosításnak. Hogy szabad-e ilyet tenni? Igen. A magyar kormánynak a magyar emberek megélhetéséért kell küzdenie. Ha sérül közben pár külföldi állampolgár érdeke, akkor egyetlen vállvonással el tudnánk intézni a dolgot: a szlovák nyelvtörvény is homlokegyenest megy az EU-s alapelveknek, mégis életben van mindmáig. Akkor pedig nekünk mi félnivalónk van?

hollandia.jpg

Piaci stabilitás, termelékenység

Több névtelenségbe burkolózó ( ---> számomra hiteltelen) közgazdász is azt nyilatkozta, hogy a földtulajdonlás szigorú feltételekhez kötése akár 40%-kal is csökkentené hazánk termelését, illetve piaci egyenlőtlenségeket okozna, sérülne a verseny hazánkban.

Melyik az a közgazdász, amely az országunkat jellemző piaci helyzetet bármikor is igazságosnak vélte? Mikor beszélhettünk egyenlő versenyhelyzetről, amikor egyes cégek (éppen a legnagyobb tőkével rendelkezők) adómentességet élveztek és élveznek mindmáig? Ilyen adózási háttérrel úgy vélem nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi földtörvény túlkompenzálja a kis- és közepes gazdaságokat. Természetesen azt sem hiheti senki, aki kicsit is jártas a jogi kérdésekben, hogy majd egyik napról a másikra válnak majd gazdátlanná a földek.

Mi miatt kell tehát félnünk?

Ami miatt komolyabban kell aggódnunk, az a kormánypártok hintapolitikája, azaz hogy a kezdeti határozottságuk a tárgyalások végére majdhogynem teljes önfeladással, "meghunyászkodással" végződik. Míg a szlovák kormány kiállt a nyelvtörvénye mellett és beintett az EU-nak, addig itthoni vezetőink az IMF minden feltételét elfogadták, lényegében feladva álláspontjaikat. Amint tehát Brüsszel bírálni fogja az új földtörvényt, azt kis vitatkozást követően módosítani fogják.

Félnünk kell továbbá attól, hogy a Fidesz-KDNP kormány a termőföldek magyar kézben tartásának lehetőségét abban látja, hogy a lejáró földbérleti pályázatokat rendre a saját holdudvarukban lévők kezére játsszák. Ez az út is járható, hiszen Fejér megyében már bevált, de hosszú távon biztosan nem szolgálja a 2014-es választásokra kitűzött célokat.

Összességében elmondható tehát, hogy még a jelenlegi gazdasági helyzetben is eszközölhető volna egy olyan földtörvény, amely nyíltan előnybe hozza a magyar gazdálkodókat és rossz helyzetet teremt a strómanoknak, spekulánsoknak, ehhez azonban igen erőteljes kiállásra lenne szükség mind itthon, mind pedig az európai politikai csatatéren. Idehaza ehhez megvan a támogatás a lakosság részéről, még azt is figyelembe véve, hogy a korábbi földbérleti pályázatok okozta csalódás igen sokakban hintette el a kételkedés magvait.

komment · 1 trackback

Címkék: külföld föld piac törvény államosítás tőke termőföld stabilitás instabil stróman

Moderálják a román piknikezőket

2012.03.19. 14:45 Imre Laci

Erdélyország bizony sok magyar számára valóban a Tündérkertet, a varázslatos tájakat és a természetközeliséget jelenti. Jómagamnak is, - hála Istennek - több alkalommal volt lehetőségem megfordulni Erdélyben, Székelyudvarhelyen át a Fogarasi-havasokig, Torockón át a Békás-szorosig. A legnagyobb csalódás mindig a gyönyörű természeti kincseket körülvevő környezet állapota jelentette.

Mind a Sebes-Körös partján, mind pedig a Szent Anna tónál ugyanaz a látvány fogadott minket: itt is, ott is egy-egy papírzsebkendővel letakart emberi piszok, sörösdobozok halmai, chipses- és nylonzacskók mindenfelé. Számomra vérlázító volt azt tapasztalni, hogy egy olyan természeti kincsre, mint például a Szent Anna tó, egyáltalán nem vigyáz a román hatóság. Megkockáztatom, hogy én még a tóban való fürdőzést is megtiltanám, hiszen ez a tó csupán a lehulló csapadékból nyeri vízutánpótlását, így tehát vizének állapotára, élővilágára sokkal jobban oda kell(ene) figyelni, mint bármely "átlagos" állóvíz esetén. De ez csak a jéghegy csúcsa.

Rengeteg helyen lehet látni, hogy a románok egyszerűen csak legurulnak a vadonatúj dacia-val a folyópartra, kipakolnak a kocsiból, esznek és isznak, majd minden hulladékot a helyszínen hagyva tovább állnak. Önkénytelenül is a Függetlenség napja című film jut eszembe, amelyben is az Egyesült Államok elnöke sáskának titulálja a Föld elfoglalására, annak nyersanyagkészletének felélésére törekvő földönkívülieket. (Itt megjegyzem, hogy az ember is azért kutatja a világűrt, hogy új, élhető bolygóra költözhessen, ilyenformán tehát nem különbözik a filmben bemutatott fajtól!) A hasonlat azt hiszem megállja a helyét.

Örömmel olvastam tehát a hírt, hogy a román kormány a piknikezést szigorító törvényt fogadott el, mely a korlátozza a tűzrakás, a parkolás és sok egyéb szabadidős tevékenység helyét. A törvényt természetesen sokan bírálják, mivel igen magas bírsággal sújthatják az azt megszegőket, illetve mert a társadalom döntő része nem kíván megválni régi, jól bevett szokásától.

Persze jobb későn, mint soha, ugyanakkor furdal a kíváncsiság, hogy mégis hogy válhatott keleti szomszédunk az Európai Unió tagjává addig, amíg ilyen mérhetetlenül alapvető, teljesen általános szabályozás nem volt még megalkotva?! Kapjunk a fejünkhöz emberek, Magyarországon tűztilalom idején egy cigarettacsikk eldobásáért is súlyos büntetések járnak, akárcsak az illegális szemétlerakásért (ami ennek ellenére persze virágzik), és amióta az eszemet tudom, közel sem voltak a magyar pihenőhelyek, erdők és folyópartok olyan szemetesek, mint amilyet tucatszám látni románlakta területeken.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt célom e cikkben soviniszta hangnemet megütni, sem burkoltan, sem pedig direkt. Csupán a tapasztalataimra alapozott tényeket közöltem.


 

komment

Címkék: románia törvény hulladék piknik bírság szemetelés

A GM szója mizéria

2011.07.24. 10:00 Imre Laci

  Annyiszor került már szóba a külföldről, többnyire Dél-Amerikából; Argentínából és Brazíliából behozott transzgénikus szója kérdése, hogy úgy döntöttem, írok pár gondolatot a témáról. Időszerű ez már azért is, mert a legtöbb hírforrás csupán azért tudósít e problémáról, mert kell a látogatottság növeléséhez a pánikkeltés, amelynek ugyan van pozitív hatása is: egyre többen érdeklődnek a biotechnológiai kérdések iránt.

Először is fontos azt tudni, hogy a BSE (Bovine spongiform encephalopathy, kergemarha-kór) betegség elterjedése fő forrásának a kérődzőkből készített hús- és csontlisztet nevezték meg, s emiatt döntött úgy az Európai Unió, hogy betiltja az állati eredetű takarmányok használatát, megelőzve ezzel a BSE terjedését, illetve annak átkerülését az emberekre. A BSE-t és annak emberi megfelelőjét, a Creutzfeldt-Jakob kórt egy prion okoz, mely ellentétben a vírusokkal, baktériumokkal és parazitákkal, nem rendelkezik nukleinsavval (DNS vagy RNS), csupán olyan fehérjék, melyek nem az általános fehérjékre jellemző szerkezetűek.

A probléma azonban az, hogy az állati eredetű takarmányokat azért alkalmazták, mert magas fehérjetartalmuknak köszönhetően igen értékes táplálóanyag-forrásnak számítanak a gazdasági állatok hizlalásakor. Hogy egyetlen példát említsek; borjlercsirkék indítótápjának (a keltetést követő napokban) 22-24% nyersfehérjét kell tartalmazniuk, s ez a szint a hizlalás végéig sem megy 13% alá. Ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű nyersfehérjét hordozzon a takarmány, olyan növényt is kell tartalmaznia, amely igen koncentráltan tartalmazza ezt az összetevőt.

Mivel a halak nem hordozzák a BSE-t okozó priont, így a halliszt etetése továbbra is engedélyezett, azonban takarmányozása esetén megjelenik a hal kellemetlen íze az állat produktumában; a tejben, húsban, stb... Használata tehát nem túl elterjedt, holott viszonylag olcsón lehet hozzájutni. A további lehetőségek, például az extrahált napraforgódara és egyéb olajipari melléktermékek gazdaságossági okok miatt esnek ki a lehetőségek listájáról. Az egyetlen bennmaradt versenyző a szója, amelynek termesztésére hazánk szélsőséges időjárása sajnos nem a legalkalmasabb. Végsősoron tehát marad az import. Tudom sovány vigasz, de nem csupán a Kárpát-medencéről mondható el, hogy nem a legjobb hely a szója termesztéshez. Egész Európa hasonló cipőben jár, így tehát a környező országok sem képesek exportra termelni, mindenki importra szorul.

Dél-Amerikában, elsősorban Brazíliában és Argentínában azon kívül, hogy tökéletes a klíma a szója termesztéséhez, még a munkaerő is olcsó és nem mellesleg óriási termőterületek állnak rendelkezésre. Nem kell szigorú vidékfejlesztési törvényeknek megfelelni, sőt, valószínűleg a fenntartható gazdálkodásról se nagyon hallottak még. Az EU pedig inkább eteti a GM szóját a népekkel ahelyett, hogy szigorú engedélyekhez kötve ismét zöld utat engedne a korábban használt takarmányoknak.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mennyi ideig lesz képes Magyarország transzgénikus növényektől mentes státuszát fenntartani, mivel a Európa szép lassan a GMO liberizáció felé halad, s több országban (pl. Romániában) már korábban volt köztermesztésben GM kukorica. Fontos tényező továbbá, hogy meddig lesz érdemes foggal-körömmel küzdeni az új technológia ellen? Ha majd a téma szakértői is hitelesen bizonyítják a GM élőlények ártalmatlanságát rögtön módosítani fogja az alkotmányt a kormány?

Sajnos ez a kérdéskör már rég nem a pro és kontra érvekről szól, hanem az elvekről. Az elvek pedig mint tudjuk, elég gyakran tévesek. Erről pedig rendszerint igen-igen későn győződünk meg.


 

komment

Címkék: argentína törvény gmo alkotmány brazília szója állati fehérje gm import

süti beállítások módosítása