Magyar Asztal

Májusban írnom kellett egy blogbejegyzést azért, mert egy testépítő portál önjelölt szakértője égbekiáltó hülyeségeket volt képes közzé tenni a világhálón. Nos, ismét megteszem, lényegében ugyanabból az apropóból, viszont most egy olyan weboldal szolgáltatott apropót, amely valamiféle ezoterikus témakört igyekszik feldolgozni. Nos, a suszter maradjon a kaptafánál, az élelmiszerkérdést pedig inkább azokra bízzák, akiknek valóban ez a foglalkozásuk. Persze ahhoz mindenkinek joga van, hogy ordenáré marhaságokat vessen monitorra, no de hogy még a szakmailag megalapozott hozzászólásokat is töröljék, azért az már meredek! A mai menü a filantropikum.com cikkének tételes cáfolása.

Mivel a megjelentett cikk csupán egy fordítás, így elvileg az abban található óriási tévedésekért az eredeti szerző a felelős. Természetesen hibás a filantropicum.com is abban, hogy egy ilyen téves és ártalmas (!) írás terjedhet a világhálón, félrevezetve laikus emberek százait.

Az első hiba az, hogy már a cikk elején nem tájékoztatják arról az olvasót, hogy az abban foglaltak egésze az Egyesült Államok mezőgazdaságára vonatkoztatandó, hiszen az író, John Pierre is amerikai állampolgár. Ez azért lényeges, mert az Egyesült Államok és az Európai Unió élelmiszer-biztonsági szabályozása nagyon sok ponton eltér. Szóval akkor kezdődjék a cikkben foglaltak tételes, tényekkel igazolt cáfolása!

Az első nagy melléfogás a tejipar szereplőit vádolni azzal, hogy dollár milliárdokat költenek termékeik népszerűsítésére. Fontos tudni, hogy Európában minden kormány törekszik arra, hogy évről évre növelje az egy főre jutó tej, illetve tejtermék fogyasztását. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy kutatások ezrei bizonyítják, hogy azoknál a személyeknél, akik étrendjében rendszeresen előfordul a tej, vagy valamely tejtermék, sokkal kisebb eséllyel alakul ki az időskori csontritkulás, valamint több más betegség. Akit ezek a kísérletek részletesebben érdekelnek, olvasson utánuk Dr. Kukovics Sándor, A tej szerepe a humán táplálkozásban című könyvében.

"Mint minden nőstény emlős (az embert is beleértve), a tehén is tejet választ ki a kicsinye táplálására."

Nyilván itt csupán egy ordenáré fordítási hibáról van szó, mivel a tehenet nőstény emlősnek titulálni a legnagyobb szakmaiatlanság. A helyes szó, amit a tisztelt fordító keresett, a nőivarú. Ezen kívül az ember egy faj, míg a tehén egy faj nőivarú egyedének megnevezése. Tehát az ember szót is cserélném a nőre. A tehén utódát pedig nevetséges dolog kicsinynek nevezni. A teheneknek borjaik vannak. Persze ez is csupán formalitás, de a szaktudás hiányát remekül tükrözi. Az igazi nettó hülyeség azonban csak ezután következett!

"Ennek a zsír- és hormondús (közel hatvan féle hormon és növekedési faktor) anyagnak az a célja, hogy a kisborjút egy év alatt közel 317 kg-ra hízlalja."

A helyesírási hibáktól eltekintek, elnyomom magamban a nyelvtan nácit. Egészen pontosan melyik az a hatvanféle hormon, amire gondolnak? Ha ilyen súlyú állítást enged meg magának valaki, akkor legalább támassza alá egy táblázattal, hivatkozzon valamely kutatásra! A "newborn calf"-ot kisborjúnak fordítani olyan bűn, mintha valaki beállítana a Dózsa táborba zöld-fehérben, és még csodálkozna azon, ha nem hívják meg egy sörre. De maradjunk a szakmai alapokon!

Aki azt hiszi, hogy egy borjú egy évig valóban csak a saját anyjának tejét fogyasztja, az nyisson ki egy témába vágó tankönyvet, és olvasgasson már a borjúnevelésről! A tejhasznú szarvasmarhák esetén két hónapos korban történik a "választás", amely azt jelenti, hogy a későbbiekben már nem kap tejet vagy tejpótló tápszert. Erre az időre az állat már rá van szoktatva a szálas takarmányra, vagy a szilárd tápra. Egy ilyen idős borjú (fajtától függően) 65-85 kg közötti tömegű. Egyébként a tejtermelő állományoknál nem célja a gazdának, hogy hizlalja az állatot, mivel a túlsúllyal rendelkező jószág nehezebben vemhesül, így tehát később is fog elleni, amíg pedig nem ellik le, nem fog tejelni sem, addig pedig csak takarmányozni kell, ami ugye jelentős költség. Az ipari tej előállítására használt holstein-fríz fajtát kb. 13 hónapos kor körül, illetve 350 kg testtömeg megléte esetén szokás tenyésztésbe venni. Ekkor már majdnem egy éve biztosan nem fogyaszt tejet. Hazánkban állatjóléti előírás a borjak két hónapos korban történő csoportos tartásba vétele, tehát ez a játszma már itt le is zárul.

"Vemhességi ideje alatt a tehén ösztrogénszintje közel harmincszorosára emelkedik."

A tejelő tehenek esetén gazdasági cél, hogy ellés után az állat a lehető legrövidebb időn belül vemhesüljön, hiszen akkor ismét ellés következik, s következhet az újabb laktáció. Természetesen az újbóli vemhesülésnek vannak biológiai korlátai. Az első, hogy az ellést követően a méhnek regenerálódnia kell, ezt nevezzük involúciónak. Ez kb. 40 napig tart, ez idő alatt a tehén folyamatosan tejet termel. Ha éppen a 40. napon ivarzik, ezt észre is veszik, termékenyítik és még vemhesül is, akkor is még kb. egy hét telik el az inplantációig, a méhfalba történő beágyazódásig. A vemhesség során pedig hormonális szempontból a tehén szervezetében a progeszteron-dominancia a jellemző: "A petefészken vemhességi sárgatest van, ami az általa termelt progeszteronnal gátolja a hipotalamusz-hipofízis elülső lebenyének gonadotrophormon kibocsátását (FSH, LH) negatív feed-back úton gátolva a ciklusfunkciót." (Látits, 2006)

"Napjainkban, mióta a tejfeldolgozó üzemek szinte folyamatosan “szivattyúzzák” a teheneket a nagyobb profittermelés miatt, nagyobb hormonszintek (úgy természetes mint mesterséges) vannak jelen a kinyert tejben, amelynek zsírtartalma szintén az egekben járhat."

Amennyiben a fejőházi fejést nevezi a szerző szivattyúzásnak, úgy elmondanám, hogy már a '70-es években is így történt a tehenek fejése, és pusztán a tény, hogy az állatok a nemesítés és a precíz takarmányozás végett több tejet adnak, még nem jelenti azt, hogy a tejmirigyek szekrétuma nagyobb mennyiségű hormont tartalmazna. A kettő között semmiféle összefüggés nincs. A tejleadást serkentő hormon egyébként az oxitocin, amely csupán annyit tesz, hogy összehúzza a simaizomszövetet, ezáltal az alveolusokból a tejcsatornákba áramlik a tej.

A szarvasmarhák tejének zsírtartalmát elsősorban az állat fajtája határozza meg. A nagyüzemekben tenyésztett holstein-frízek teje átlagosan 3,2-3,8% tejzsírt tartalmaz. Ez esetenként lehet 4, vagy akár 2,8% is. Vannak kimondottan zsíros tejet termelő fajták, mint amilyen a jersey, az ayrshire és a brown swiss, azaz a svájci borzderes. Ezeknek a fajtáknak itthoni tenyésztésszervezését a Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztők Egyesülete végzi. A tej zsírtartalmát befolyásolja az időjárás is. Nyáron hígabb, azaz alacsonyabb, télen magasabb a zsírtartalom. Ezen kívül a takarmány rosttartalmának növelése képes bizonyos mértékben emelni a zsírtartalmat, ez viszont kétélű fegyver, ugyanis a tejtermelésre szelektált holstein-frízeknek nagy mennyiségű energiára van szükségük az intenzív termeléshez, amelyet csak úgy tudunk biztosítani számukra, ha a takarmányban növeljük az abrak arányát, s ezzel annak rosttartalmát csökkentjük. Az egek alatt vajon mire gondol a szerző? A legzsírosabb tejet a jersey adja, de a felső érték itt is a 6-6,5%.

"Az extra mennyiségű tej termelése érdekében a tehén végletekig erőltetett tőgye néhány esetben olyan mértékben megnyúlhat, hogy azt már a földön húzza, így ezek könnyen befertőződhetnek (mastitis)."

A tehén tőgye nem megnyúlik, hanem annak mirigyes állománya olyan súlyú lesz, hogy az azt tartó belső szalagok ereszkednek meg. Ettől a tehén tőgybimbója a csánk vonalába kerülhet. Aki a szakmában kicsit is jártas, az tudhatja, hogy ez a legkisebb mértékben sem növeli a tőgygyulladás (mastitis) kialakulásának esélyét. A tehenek klinikai tőgygyulladásának elsődleges oka, hogy a szarvasmarha faj minden további nélkül belefekszik saját trágyájába, s a fejés után még nem teljesen záródott tőgybimbón keresztül a kórokozók a tőgybe juthatnak. Ha egy tehén valamilyen oknál fogva a földön húzná a tőgyét, úgy az alomanyag és a betonpadozat miatt olyan sérüléseket szenvedne, hogy fejésre alkalmatlanná válna, technológiai selejt lenne és rövid úton párizsiként végezné valamely boltban. Az úgynevezett "leszakadt" tőgyű tehenek fejése is problémás, hiszen nehéz alulról a bimbókra felhelyezni a fejőgépet, így tehát az ilyen állatokat általában ki szokták selejtezni.

"Leszakadt" tőgyű tehén (Forrás: phrensh-greens.com)

"Ebből adódóan, már természetszerűleg adagolnak antibiotikumokat a fejősteheneknek."

Az Egyesült Államokban lehetséges antibiotikumok adagolása a takarmányhoz hozamfokozás céljából, míg az Európai Unióban, így tehát hazánkban is ez szigorúan tilos. Ha valóban szívlapáttal szórnánk az állatba az antibiotikumokat, akkor rövid idő alatt az összes kórokozó rezisztenssé válna az adott hatóanyagra. A legtöbb Escherichia coli törzs így is körberöhögi például a kanamicint. Az antibiotikumokat általában injektor segítségével (tű nélküli fecskendő) juttatjuk a beteg tőgynegyedbe, s bár a négy tőgynegyed egymástól szövettanilag elkülönül, a gyógyszer hatóanyag eljut a szervezet többi részébe, így tehát mind a húsrészek, mind pedig a tej meghatározott ideig nem értékesíthető.

Tőgyinfúzió használata (Forrás: smartsamm.co.nz)

"A tehéntej egy másik összetevője az IGF-1 (insulin-like growth factor 1)"

Az inzulinszerű növekedési faktorról Amerikából jöttem, hormonokat hoztam című bejegyzésemben már írtam. Egyébként hogy lehetne már a tej összetevője egy hormon bomlásterméke?! Ez olyan, mintha egy gulyáslevesre azt mondanánk, hogy annak összetevője a cink, csak mert található benne néhány ilyen elem is.

"Ha a szervezetben rákos sejtek vannak, ezek növekedését és burjánzását okozhatja az illető enzim."

Azért azt tudni kell, hogy a növekedési hormonnak - amely minden ember szervezetében természetszerűen megtalálható -, ez a bomlásterméke is természetes, hogy bizonyos mennyiségben jelen van. Éppen ezért erre fogni a daganatos betegségek kialakulását, égbekiáltó hülyeség. Szívesen olvasnék erre vonatkozó tanulmányokat!

"Rizs-, mandula-, és kókusztej- mind jó választás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, igazán élvezhetőek teljes kiőrlésű gabonafélékkel, zabpehellyel és krémlevesekkel."

Ha a tej egészségtelen, akkor a rendszeresen fogyasztott teljes kiőrlésű gabona mi? A fuzárium nemzetségbe tartozó penészgombák toxinjai (pl. T-2) bizonyítottan ösztrogén hatásúak.

Az eredeti szerző, John Pierre szakmai előéletéről egyébként semmit nem tudhatunk meg, még saját weboldalán sem. Lényegében tehát nem más, mint egy nagyon lelkes laikus, aki elhiszi saját magáról, hogy feltalálja a langyos vizet. Tevékenysége azonban nagyon káros, mivel lejáratja azt a több millió embert, aki a mezőgazdaságban dolgozik, azokat a kutatókat akik publikációk százezreit készítették a témával kapcsolatban.

Már tegnapelőtt is elgurult a gyógyszerem amikor az index.hu-hoz tartozó Dívány rovatban arról olvastam, hogy az állattenyésztés a klímaváltozás egyik fő okozója, valamint hogy ezen mennyit tudnánk segíteni azzal, ha hétfőnként nem ennénk húst.

Ebből a szempontból azt hiszem nem éppen Magyarországot kellene bombázni, hiszen itt a többségi társadalom olyan kevés pénzből él, hogy valószínűleg heti több napon is nélkülözi a valódi hús fogyasztását (amennyiben a felvágottak és virslik nem játszanak).

A jelenleg szóban forgó cikk: Hormonokkal tuningolt állatok: a húsipar kínos kérdései. Az egésszel nem lenne probléma odáig, amíg nem kezdi a cikk írója promótálni a bio élelmiszereket.

Miért hiszi azt mindenki, hogy ami bio, az olyan nagyon egészséges? Mielőtt írna valaki egy cikket egy olyan olvasottságú oldalra mint amilyen az index.hu, előtte nem ártana kicsit kikupálnia magát az adott témában! Nem elég a guglin összeolvasni pár dolgot és Ctrl+C-vel bedobni cikknek!

Ide nekem a rozsdás bökőt, hogy a szabadban nevelt csirkék nagy része ha nem is egyből marek betegségben szenved, de minimum férges! Hogy miért? Mert a szabadban a vadon élő madarak is ugyanabból a tápból/takarmányból esznek mint amiből haszonállataink, s ugyanonnan isznak, ugyanoda piszkítanak. Ez ilyen egyszerű. Soha nem fog egyetlen ökológiai termesztést alkalmazó gazda olyan biztonságos élelmiszert előállítani, mint amilyet egy zárt rendszerben, ellenőrzött körülmények között lehet!

Vegyük már észre, hogy a konvencionális módszerekkel előállított élelmiszerektől való rettegésünk következtében kezdünk átesni a ló túloldalára! Természetes dolog, hogy szakmai ismeretek híján az ember hajlamos hinni a pletykáknak, az innen-onnan összecsipegetett információknak, de azért odáig ne menjünk el, hogy egy országosan is ismert oldalon ekkora tévedéseket írnak le!

Én ezen a blogon már 2009-ben is írtam a hormonkezeléses állattartásról, illetve arról, hogy ezt az USA-ban hogyan is művelik, ezen bejegyzések a mai napig megtekinthetők, elolvashatók, és tényleg nem önfényezésként; de sokkal informatívabbak, szakmailag helytállók a Díványon megjelent cikkhez képest.

• A száján keresztül fejjük a tehenet (2009.10.04)
• Amerikából jöttem, hormonokat hoztam (2009.04.02)

Halihó Index! Tessék szakembereket, vagy legalább szakismerettel rendelkezőket alkalmazni bizonyos témákhoz, mert különben a fene se fogja elhinni amit olvas a rovatban, illetve rendszeresen várható lesz tőlem egy ilyen bejegyzés!

Egyik olvasóm kérdezte e-mailben, hogy mégis hogy érik el a gazdák, hogy egy-egy tehén már inkább tejgyár, mintsem élőlény. Sok képet lehet látni, ahol olyan hatalmas tőgy dagad a tehén lábai közt, hogy az állat már-már alig képes a helyváltoztatásra. Ilyen jelenséggel én is találkoztam már. De a probléma kivesézése előtt ejtek pár szót arról, hogy hogyan keletkeztek ezek a "tejgyárak".

A világviszonylatban elterjedt Holstein-fríz fajtát egyes tudósok a Krisztus előtti időkig eredeztetik vissza. A tenyésztés elsődleges szempontja a tejtermelés volt, azon belül is a tejmennyiségre szelektáltak.

Az erős szelekció eredményezte azt, hogy ez a fajta nőnemű egyedei egy laktáció során a magyarországi körülmények között akár 8000 liter tejet termeljenek.

Az egész alapja persze, hogy egy állat csak akkor képes a génjei által kódolt lehetőségek kiaknázására, ha ehhez a legmegfelelőbb körülmények között tartják őket. Az első és legfontosabb; a takarmányozás.

A laikusoknak két típusa van: az egyik tábor úgy gondolja, hogy elég a jószágot kiterelni a legelőre és ezzel el is van intézve az etetés. A másik tábor pedig a misztikus, hormonokkal és egyéb hozamfokozókkal teletömött takarmányokról szokott legendákat kreálni.

Az intenzív tejtermelő fajták (mint amilyen a Holstein vagy a Jersey) esetében csak a legelőn található zöldtömeg nem elég a termelés színvonalának kiszolgálásához, ezért a szálas növényekénél magasabb energiatartalmú takarmányt is adnak a jószágnak. Ezek leggyakrabban gabonamagvak, azon belül is kukorica, búza, tritikálé vagy őszi árpa. Ezen növényi magvak magasabb fehérjetartalma segít abban, hogy az állat ne a saját izomzata bontásából próbáljon meg energiát biztosítani a tejtermelés fenntartásához. (Ez az "önfeláldozás" többnyire a Holsteinre jellemző, a többi fajta csökkenti a termelést amennyiben nem megfelelő a táplálás.)

Mivel a kutatók megfigyelték, hogy nem elég a tejtermeléshez szükséges fehérjéket pótólni, sokkal inkább fontos, hogy milyen aminosavakat tartalmaz a takarmány, így kidolgozsra kerültek olyan takarmánykiegészítők, amelyek ezeket az aminosavakat igyekeznek pótolni. A tehenek esetében ilyen fontos aminosav a metionin. Az állattal etetett szálastakarmányok (pl. kukoricaszilázs) és abraktakarmányok (pl. kukorica) nem tartalmaznak metioninból eleget ahhoz, hogy az állat laktációja során folyamatosan és kiegyenlítetten termeljen, (--> adjon tejet) így ezeket a por alakú kiegészítőket alkalmazzák. De fontos, hogy ezek nem hormonok és nem illegális hozamfokozók! Használatuk nem etikátlan, pusztán az állat biológiai igényeinek kielégítését célozzák meg.

A szilázst (savanyítással tartósított növényt) és a szénát megfelelő méretűre szecskázzák, hogy a bendőműködés fennmaradjon, tehát az állat ne hagyja abba a kérődzést. Erre azért van szükség, mert ha nincs elég struktúrával rendelkező (értsd: elég nagy hosszúságú) rost a takarmányban, akkor nem indul be a kérődzés, emiatt leáll a nyáltermelés is, ami a szarvasmarhánál megakadályozni hivatott a bendő pH szintjének drasztikus csökkenését. Miután hozzáadták az abrakot és a kiegészítőket, elkeverik az összetevőket és így kerül az állatok elé.

Az azonban, hogy a fejlett nemesítéssel immáron olyan egyedek jöhetnek létre, melyek termelése gátolja őket a normális életvitelben, már felvet némi etikai kérdéseket. Kérdés, hogy ha nem tudják egyesek garantálni azt a technológiai fegyelmet, amely az állatok jóllétét biztosítaná, miért ne kaphassanak büntetést?

Ha valaki nem képes a laktációja elején lévő, frissen ellett tehenet gyakran fejni és ezzel a tőgy akkora méretűvé válik, hogy az már akadályozza az állatot a mozgásban, akkor gazdasági kár is keletkezik (a tőgyet függesztő szalagok meglazulnak, elszakadhatnak, a tőgy alacsonyabban helyezkedik el, tehát nagyobb a gyulladásveszély ---> nem értékesíthető a tej és a gyógykezelés is költséges) azon túl, hogy a tehénnek ezzel fájdalmat okoz.

Csánkig érő ún. "leszakadt" tőgy

Summa summarum: a legfontosabb, hogy a jószágokat a lehető legtermészetszerűbben próbáljuk etetni, valamint azok általános igényeit ki tudjuk elégíteni. Ha mindez megtörténik, akkor még az óriási tőggyel rendelkező egyedeknek sem fog fájdalmat okozni a termelés.

Ha valakinek egyéb - a mezőgazdasággal kapcsolatos - kérdése volna, küldje el a magyarasztal[kukac]gmail[pont]com címre!

Állományváltás volt a tojótyúktelepen ahol éppen dolgoztam. Ez annyiból áll, hogy az 1 éves Hy-Line tojótyúkokat olcsón eladják bárkinek. Ilyenkor jönnek mindenfelől a magasan képzett, önjelölt főagronómusok, ladával, falubike-kal meg kézikocsikkal és szépen átadjuk a kért mennyiségű jószágot. Persze a szakszerű szállítás ezekben az esetekben kimerül a kartondobozban. Akiket még ennyi ésszel sem áldott meg a Teremtő, az zsineggel összekötözi a tyúkok lábait és hazáig valahogy csak kibírják.

Egyik nap egy piros ladával egy idős nő gurult be a tojóházak elé. Előzékenyen elémentem és egyből kértem tőle a kis papirost amit a kapunál állítanak ki, hogy itt "hátul" már ne kelljen a pénzzel babrálni. 15db tyúkot vitt. Be is fordultam a tojóházba, kollégáknak le lett adva a drót, hogy a jelenlegi mélyentisztelt delikvens 15 szárnyast kér. Egyikőjük nyitotta a ketrecet és próbálta a megfelelő helyen elkapni az eszement módon csapkodó állatokat, a másik csokorba fogta őket, én pedig kivittem. Ez a 21. századi magyar futószalag.

Éppen nyújtom oda az idős hölgynek a szárnyasokat, aki időközben egy dobozt varázsolt elő az orosz gépcsoda csomagtartójából. Tenném be a dobozba a tyúkokat, mikor megszólalt a nénike:

- Tessék mondani, ugye ezek nem kaptak hormont? - először majdnem kinevettem szegényt a kérdés komolytalansága miatt.

- Nem, nem kapnak. Tilos hormont adni az állatoknak... - válaszoltam, de rögvest rákontrázott

- Én tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy szoktak nekik hormont adni, hogy több tojást tojjanak. Meg attól is lesz olyan fehér a tojás héja! - kakaskodott. Én pedig eléggé szangvinikus jellem vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül a dolgot.

- Higgye el, sokkal költségesebb lenne hormonos táppal etetni őket. A tojás héja pedig mivel ez egy barna tyúk, barna színű is lesz. Az árnyalat pedig sokmindentől függ.

- Jajj, hova gondol! Maga elhiszi ezt a sok badarságot? Mondom, tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy tesznek bele! - mondta kissé hisztisen, én pedig sarkon fordultam és otthagytam.

A hátralévő tizenegy tyúkot a kollégák vitték ki, mert én biztos, hogy a nőt is betettem volna összekötözve a csomagtartóba. Nem értem, hogy ha valaki minek vesz csirkét, ha parázik a hormontól és tudja, hogy hormonkezelt tápot kapnak?

Akkor, mikor a gazda örül, hogy vizet és takarmányt tud adni az állatának a magas árak miatt, hogy gondolhatja valaki, hogy majd méregdrága hormont fog etetni a több tízezer tyúkkal? Az tényleg olyan óriási termelési költség lenne, hogy még a 100 forintos tojásár is olcsónak tűnne mellette!

Szóval ne féljetek, nincs abban a tápban semmilyen hormon.

Amerika a verseny országa. Márpedig a verseny akkor jó, ha nagy valószínűséggel megnyerjük azt. Vagy ha az esélyek rosszak, hát kis előnyre kell szert tenni. A sportolóknál a dopping, az állattartásban pedig a hozamfokozók jelentik ezt a lépéselőnyt. Persze káros hatása mindkettőnek van. Az egyik egy embert rombol, a másik többezret.

Az Egyesült Államokban a hormonális hozamfokozókat HGP-nek nevezik (Hormonal Growth Promotant) és széles körben alkalmazzák is őket. A hormonokat az állat bal fülébe implantátum formájában injektálják és a jobb fülön apró háromszöggel jelölik a hozamfokozó használatát. (Azért a fülbe helyezik az implantátumot, mert az nem kerül be az emberi élelmiszerekbe). 100, 200 és 400 napos kiszerelésű sűtített, "pelletált" hormon van forgalomban az USA-ban és Ausztráliában. A pelletek valamilyen hordozó anyagból (pl.: szilikon) és az abban lévő hormonból állnak. Egy implantátum több pelletet tartalmaz. (A szilikonos vivőanyagú implantátumban például ösztrodiol-17β hormon található.)

Természetesen az ilyen módon nevelt állatok esetén gyakorta hangoztatják, hogy csak olyan hormonokat használnak amelyek az állat szervezetében természetes módon is termelődnek. Ilyenek a hím ivar androgénjei és a női ivar ösztrogénje. Az ellentétes nem hormonjainak alkalmazása plusz növekedést eredményez, így a tinók (herélt bikaborjak) esetében progeszteront, üszőknél pedig androgéneket használnak.

A hormonok hatására az állatok napi tömeggyarapodása nagyobb, takarmányértékesítésük jobb (kevesebb takarmányból állítanak elő több élőtömeget) és izomzatuk is fejlettebb. Ugyanakkor az ilyen szarvasmarhák agresszívak, idegesek, gyakoribb az ödémás megbetegedés és érzékelhetően rosszabb a hús étkezési minősége, az íze.

Európában mindenhol tilos az állatok hizlalása céljából hozamfokozókat, hormonokat használni. Az eredmény meg is látszik, mint ahogy azt a kép is demonstrálja. :-)