facebook


Magyarisztán fekete serege

2016.05.16. 18:00 Imre Laci

Néhány napja megjelent egy hír a világhálón, és gombamód szaporodik a felháborodottak népes tábora. Bezárni kényszerül a 78 éves gödöllői cukrászmester, akit névtelen betelefonálók nyomán látogattak meg hivatalnokok, akik az EU-s szabályoknak való megfelelés hiányát kérték számon az idős mesteremberen. Aki pedig azt hiszi, hogy ez a történet Barna Illésről szól, az nem ért az egészből semmit.

illesbarna.jpg

Ez az eset ugyanis Magyarországról szól. Jobban mondva arról a kevésről, ami még bús mementóként megmaradt belőle. Mert miután szemünk sarkából felitattuk az empátia kövér könnycseppjeit, és elfogadjuk a tényt, hogy Gödöllőn kényszerű nyugdíjba vonul egy ember, akinek valószínűleg a napi rutin megszűnése talán élete végét is fogja jelenteni, és ha találunk másik cukrászdát, amely kielégíti olthatatlan francia krémes és isler iránti vágyunkat, akkor tovább is léphetnénk.

2004-ben, az EU-s csatlakozás mellett lobbizók mosolygó arccal hirdették, hogy nyithatunk majd Bécsben cukrászdát, s mára oda jutottunk, hogy a globalizmus szupersztrádájának leállósávján ücsörögve figyeljük, hogy az egyre szigorodó szabályoknak csak egy-egy piaci szereplő felel meg, aki tovaszáguld a felmarkolt profittal. De ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy hazánk EU-s csatlakozása során a hatalmasok egy az egyben beáldozták az ország kisiparosait, akiknek sem tőkéjük, sem fizikai lehetőségeik nem voltak az új jogszabályokhoz való alkalmazkodásra. Ez a cikk arról fog szólni, hogy miként működnek a dolgok Magyarisztán eső áztatta lankáin és sztyeppéin.

Hodie mihi, cras tibi!

mountain.jpgAz eset tanulsága, hogy bárkiben lehet találni kivetnivalót. Ha stílszerűek szeretnénk lenni, fogalmazhatunk úgy is, hogy Magyarországon minden vállalkozás adócsaló, és egyik sem felel meg az előírásoknak. Csak olyan vállalkozások vannak, akik megúszták a teljes átvilágítást és akiket bizonyos okokból nem is ellenőriznek. Mindennek pedig egyetlen üzenete van: nem az számít, hogy ki vagy, hanem hogy kit ismersz. Ha valakinek kell a piaci részesedésed, vagy csak a boltodul szolgáló üzlethelyiség, elvesszük. Nem karddal, tűzzel vagy pisztollyal, ahogy azt az akciófilmek védelmi pénzt beszedő maffiózóitól láthattuk. Nem. Öltönyös urak és hölgyek látogatják meg az illető személyt, akinek szerepét Barna Illés játszotta a mai felvonásban. Ezek az öltönyös emberek jöhetnek a NAV-tól, vagy a NÉBiH-től, teljesen mindegy. Ebben a maffiában ugyanis nem kell embereket darabolni, koponyákat bezúzni, itt elegendő, ha a rendszer katonái hivatkoznak egy-egy jogszabályra, és már el is van intézve minden. Ezek a katonák persze érinthetetlenek, ezt bizonyítja Gergényi Péter megrovása is. A rendszert irányító személyek kiléte is lényegtelen, hiszen a kocka időnként fordul, és akkor az eddigi áldozatból lesz a haszonélvező, aki ezek után a végsőkig érdekelt a korábban kritizált rendszer további változatlan működtetésében. Ma nekem jó, holnap neked.

Nem, nem Barna Illést kell megmenteni, hanem az országot. Méghozzá azoktól a zsoldosoktól, akik mérlegelés nélkül hajtanak végre parancsot, és akik régen nem a lakosságot védik, hanem egy-egy háttérben rejtőző érdekeltségi kört.

Szólj hozzá!

Címkék: eu ellenőrzés cukrász nav Magyarország nébih Illés Gödöllő Barna

Mennyit ér a tojás?

2012.03.30. 23:54 Imre Laci

Természetesen nem szeretnék gazdasági elemzésekbe bocsátkozni, csupán reflektálni szeretnék az elmúlt pár hétben történt tojásár robbanásra. Mert gondolom senki figyelmét nem kerülte el (nem is kerülhette, hiszen az összes hírportál cikkezett róla), hogy míg az egyik nap 37-42 forintot kellett fizetni a tojás darabjáért - mérettől függően persze -, addig ma már szinte mindenhol 50 Ft felett mozog az ár.

A drágulás persze várható volt, hiszen nem egy éve készülünk az EU által előírt állatjóléti szabályoknak megfelelő ketreces tojótyúktartásra való átállásra. A Magyar Agrárkamara valamivel több mint egy éve készített egy, a témát egészen jól körbejáró összefoglalást. Az alábbi linken megtekinthető.

Pár évvel ezelőtt, amikor szintén egy hirtelen jött árnövekedés miatt zengett a sajtó a tyúktojástól, egy ismerősöm, panaszos szavaim hallatán a fejemhez vágta, hogy úgy csinálok, mintha naponta legalább tizenöt tojást ennék meg. Akkor döbbentem rá, hogy az emberek többsége nincs is tisztában azzal, hogy nem csupán a reggeli rántottával vagy tükörtojással fogyasztunk tojást!

A legrövidebb választ ezzel a friss cikkel tudnám adni, amely bár nem hazánkat érinti, de mint tudjuk, a szabályozás az egész Európai Uniót érinti, így csak idő kérdése, amíg be nem gyűrűzik Magyarországra is.

Forrás: dallacucina.freeblog.hu

Azok számára, akik nem jártasak az élelmiszeriparban, azok a cikkből rájöhettek, hogy bizony a tojás árának növekedése, a termelés szűkülése igen sok feldolgozót érint, mint például a tésztagyárakat, cukrászdákat, stb...

A tojás ára tehát egyfajta indikátor, amely előre vetíti bizonyos termékek árának alakulását. Ilyen esetekben tehát elsősorban a gondba jutott termelők és feldolgozók után természetesen a fogyasztók (is) fogják szívni a fogukat! Köztük természetesen én is, mivel megboldogult gyermekkoromban a tojás rendszerint az olcsó élelmiszerek közé volt sorolható. Akkoriban egy három vagy négy tojásból összedobott rántotta a szegények ebédje és/vagy vacsorája volt, míg ma már az a négy tojás nem is olyan olcsó...


 

Szólj hozzá!

Címkék: tojás ár tészta ipar cukrász