Magyar Asztal

"Rájár a rúd mostanában a magyar baromfira. Mája és tolla után most szalmonellafertőzöttsége került napirendre. Újfajta gyorsteszt mutatta ki fehéren-feketén, hogy a magyar baromfi mintegy 70 százalékban szalmonellabaktérium-hordozó, míg máshol csupán 5-25 százalék a fertőzöttség. Az Európai Unió most "bekeményített", elfogadhatatlannak minősítette ezt az állapotot, és 2010 végére radikális változást ír elő. Ez azt jelenti - miként Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke felhívja rá a figyelmet -, hogy erre a határidőre el kell érni az európai átlagot, tehát minimálisra kell csökkenteni a baromfiállomány fertőzöttségét."

- MTI -

A fenti adatok megint meglehetősen rossz színben tüntetik fel a magyar baromfiipart. A tragédia mindebben persze nem az, hogy sok-sok millió forintot kell majd költeni a baromfiállomány szalmonellamentesítésére, hiszen az EU olyannyira kegyes hozzánk, hogy a tenyészállatok számára ingyenes vakcinát biztosít. (Persze egy gyógyszertyártó cégnek már ez is többszáz milliárdos üzletet jelent.) Eme intézkedéssel elméletileg elérhető lesz, hogy a vágóállatnak szánt naposcsibék nem fertőzötten bújnak ki a tojásból, s csak utólag fertőződhetnek meg ismét, vagy az istállóban vagy pedig a vágóhídon.

Ahhoz, hogy gyakorlatilag nullára csökkentsük a szalmonellafertőzések számát majdhogynem steril környezetet kell biztosítani az állatok számára a nevelés során. Ez újfent megoldhatatlan, hiszen az istállókban használt alomanyag nem hőkezelhető. A naposállatok betelepítése előtt pedig elgázosítják az istállót az alomban található mikroorganizmusok elölése érdekében. Ennél többet úgy vélem senki sem tehet az ügy érdekében.

Az a tény pedig, hogy a szalmonella embert is fertőzni képes törzsei már 70°C-on is elpusztulnak, egyértelműsíti, hogy a megfelelő konyhai kezelés (sütés, főzés) biztosítja a baktériumok hatástalanítását.

Bizony, előfordult már párszor, hogy egy-egy üzlet nem hazai, hanem valamilyen mediterrán vagy akár Dél-amerikai országból hozott be húshasznú csirkét eladásra. Az első és legkézenfekvőbb kérdés az, hogy ezt hogyan lehet gazdaságosan csinálni, hiszen napjainkban a legnagyobb árképző tényező a szállítmányozás. Valahogy mégis az itthon, helyben felnevelt csirkék ára alatt tudják kínálni távoli országokból behozott portékájukat, s ami a legfontosabb, hogy mindezt persze gazdaságosan. A titok nyitja persze olyan kézenfekvő, hogy nem is gondolnánk rá. Vegyük sorra, hogy mi adja az itthon, Magyarországon nevelt vágóbaromfi árát!

1. Naposcsibék ára. 70-80 forintba is kerülhet egy-egy tenyésztőtől vásárolt naposcsibe. Szállítás és betelepítés után néhány százalékos elhullással számol a beszállító, így annyival több csibét is szállít le. Ez eddig korrekt.

2. Az istálló amelybe a naposcsibék kerültek korábban teljesen ki lett takarítva, amely komoly összegbe kerül, figyelembe véve a vezetékes víz és a vegyszerek árát. Ezen kívül a világítás amely innentől folyamatosan megy, szintén elég horribilis árral rendelkezik. Az állatok alá letett alomanyag sem volt ingyen.

3. Az állatnevelés legnagyobb költségét a takarmány adja. Ezen kívül a megfelelő egészségvédelem érdekében gyakran indokolt vitaminkészítmények, ásványianyag-kiegészítők (pl. szelén) és esetleg gyógyszerek adagolása is.

4. Az egyik legfontosabb árképző továbbá a humán munkaerő. Mert ugye valakinek el kell végezni a napi ellenőrzéseket, a műszerek karbantartását, a takarítást, az információk gyűjtését, stb... Márpedig kis hazánk adórendszere egyáltalán nem kedvez a munkáltatóknak... Drága a humán munkaerő, éppen ezért a munkanélküliség is egyre növekszik. De ez már egy másik történet.

5. Hazánk éghajlatából adódóan a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban a brojlerneveléshez szükséges hőmérséklet biztosítása végett fűteni kell az istállókat, ami a pillanatnyi energiaárak mellett szintén tetemes összeggel növeli a végtermék árát.

A legnagyobb költségnövelő tényezők tehát a drága emberi munkaerő és a fűtés nem nagyon okoz problémát egyik mediterrán vagy szubtrópusi országban sem. Óriási mennyiségben előállított termék esetén pedig megtérül a szállítási költség is. Ezen kívül a takarmányozás is problémamentesebb, mivel az időjárás kiegyensúlyozottabb pl. Dél-Amerikában.

Az pedig, hogy engedjük behozni ezen országokból a húst a saját gazdaságunk kárára, az már csak a mi hibánk.

Állományváltás volt a tojótyúktelepen ahol éppen dolgoztam. Ez annyiból áll, hogy az 1 éves Hy-Line tojótyúkokat olcsón eladják bárkinek. Ilyenkor jönnek mindenfelől a magasan képzett, önjelölt főagronómusok, ladával, falubike-kal meg kézikocsikkal és szépen átadjuk a kért mennyiségű jószágot. Persze a szakszerű szállítás ezekben az esetekben kimerül a kartondobozban. Akiket még ennyi ésszel sem áldott meg a Teremtő, az zsineggel összekötözi a tyúkok lábait és hazáig valahogy csak kibírják.

Egyik nap egy piros ladával egy idős nő gurult be a tojóházak elé. Előzékenyen elémentem és egyből kértem tőle a kis papirost amit a kapunál állítanak ki, hogy itt "hátul" már ne kelljen a pénzzel babrálni. 15db tyúkot vitt. Be is fordultam a tojóházba, kollégáknak le lett adva a drót, hogy a jelenlegi mélyentisztelt delikvens 15 szárnyast kér. Egyikőjük nyitotta a ketrecet és próbálta a megfelelő helyen elkapni az eszement módon csapkodó állatokat, a másik csokorba fogta őket, én pedig kivittem. Ez a 21. századi magyar futószalag.

Éppen nyújtom oda az idős hölgynek a szárnyasokat, aki időközben egy dobozt varázsolt elő az orosz gépcsoda csomagtartójából. Tenném be a dobozba a tyúkokat, mikor megszólalt a nénike:

- Tessék mondani, ugye ezek nem kaptak hormont? - először majdnem kinevettem szegényt a kérdés komolytalansága miatt.

- Nem, nem kapnak. Tilos hormont adni az állatoknak... - válaszoltam, de rögvest rákontrázott

- Én tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy szoktak nekik hormont adni, hogy több tojást tojjanak. Meg attól is lesz olyan fehér a tojás héja! - kakaskodott. Én pedig eléggé szangvinikus jellem vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül a dolgot.

- Higgye el, sokkal költségesebb lenne hormonos táppal etetni őket. A tojás héja pedig mivel ez egy barna tyúk, barna színű is lesz. Az árnyalat pedig sokmindentől függ.

- Jajj, hova gondol! Maga elhiszi ezt a sok badarságot? Mondom, tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy tesznek bele! - mondta kissé hisztisen, én pedig sarkon fordultam és otthagytam.

A hátralévő tizenegy tyúkot a kollégák vitték ki, mert én biztos, hogy a nőt is betettem volna összekötözve a csomagtartóba. Nem értem, hogy ha valaki minek vesz csirkét, ha parázik a hormontól és tudja, hogy hormonkezelt tápot kapnak?

Akkor, mikor a gazda örül, hogy vizet és takarmányt tud adni az állatának a magas árak miatt, hogy gondolhatja valaki, hogy majd méregdrága hormont fog etetni a több tízezer tyúkkal? Az tényleg olyan óriási termelési költség lenne, hogy még a 100 forintos tojásár is olcsónak tűnne mellette!

Szóval ne féljetek, nincs abban a tápban semmilyen hormon.

Már írtam a brojlercsirkékről, de úgy vettem észre, nem jártam körül eléggé a témát. Nézzük tehát, hogy hogyan is "készül" a brojler csirke!

Első lépésben kell egy istálló ugyebár. Ami a jelen esetben tök üres és baromi tiszta. Na ide szépen terítünk le valamilyen almot, hogy ne fagyjon meg az az 40-50 grammos jószág amit majd szépen bepakolunk. Alomnak faforgácsot vagy szecskázott (pestieknek: felaprított) szalmát (pl. búza-, rozs-, árpaszár) használnak.

Az istállóban külön kis tereket alakítanak ki, mert azért a naposállatok (kiscsibék) sem komálják ha ömlesztve vannak. Meg így kezelhetőbbek is. Arra persze oda kell figyelni, hogy mennyi naposcsibe kerüljön egy helyre, nehogy nagyon eluralkodjon a BKV életérzés. Ált. 11-25 állat/m² a bevett telepítési sűrűség. Amikor bekerül a rengeteg csibe, az az "all in" rész.

Tehát vannak kis csoportok, fölöttük hősugárzóval, mert a pici csibe bizony kényes egy jószág. Kezdetben tálcákon kapnak darált tápot meg jó sok vizet. A vizet általában ízesítik, hogy a naposállat igyon minél többet. Néhány azért így sem találja meg az itatót és bemurdel idő előtt. Ez van.

Aztán ha már megerősödtek annyira, hogy ne kelljen nekik a műanyának nevezett hősugárzó, szépen összenyitják a kisebb csoportokat és leengedik az automata etetőket és itatókat. (A fenti képen ezek még felvonva láthatók a villanykörték mellett, de beteszek róluk egy képet ide, hogy jobban lássa a nép.)

Ezek után kezdődik a hizlalás. (Eddig csak arra pályáztunk, hogy minél több növendék életben maradjon és elég erősek legyenek ahhoz, hogy kibírják azt az egy hónapot ami még hátra van nekik.) A brojlerneveléskor egyébként szinte végig napi 24 órás megvilágítás van és folyamatos légcsere.

A sarkalatos pont a hizlalás alatt nem más, mint a takarmányozás. (Megjegyzem az emberek is a legtöbbet a rezsire és az étkezésre költenek.) Az összes kiadás 65-70%-át a takarmány teszi ki. Szóval itt akar mindenki spórolni. De hogy is lehet? Hát úgy, hogy olyan fajtát és hibridet (fajták keresztezéséből jön létre, igen bonyolult módon) alkalmaznak, amik arra lettek nemesítve, hogy 1kg takarmányból a lehető legtöbb élőtömeget állítsák elő. Ezt hívják takarmányértékesítő képességnek. (Egy modern hibrid 1,3-1,5kg takarmányból állít elő 1kg élősúlyt.)

A brojlercsirkék pelletált takarmányt esznek. A pelletált táp valójában sokféle növény ledarált, hőkezelt és rudacskákba préselt keveréke. Ami van benne: fehérje (fiatal állatokkal etetnek hallisztet is), ásványi anyagok, zsír, minimális víztartalom és ennyi. Nincs benne hormon, meg mindenféle szerelmi bájital mint ahogy azt sokan hiszik. Gyógyszert azt kapnak, mert ha egy állat megbetegszik (a szabadból áramlik be a levegő az istállóba és kórokozók is megjelenhetnek) akkor az egész állomány képes pár nap alatt elhalálozni. Szomorú de ez van. Szóval gyógyszert azt kapnak megelőzési céllal. Persze a vágás előtt x nappal abba kell hagyni az ivóvízhez való adagolást, hogy a hústermékben már ne legyen szermaradvány. A laikusok számára: a bal oldalon látható kék izé a gyógyszeradagoló.

Szóval miután elérték a kívánt vágási súlyt az állatok, az összeset kamionra pakolják és elviszik a vágóhídra. Ez a nevelés "all out" szakasza. Kiürül az istálló amelyet ezután ismét kipucolnak és kezdődik az egész elölről.

Anno a Spektrum televízión ment egy műsor, melyben egy nagyvárosi férfi vidékre költözött és saját maga igyekezett előállítani a számára szükséges élelmiszereket: zöldséget, húst, gyümölcsöt. A sorozat évadjai több különböző címen jelentek meg hazánkban (Kapa, Kasza, Fakanál, River Cottage meséi...) s egyik epizódjában egy igen érdekes kérdésre kereste a választ Hugh, a műsorvezető: melyik csirke az egészségesebb? Az intenzíven nevelt, vagy a háztáji? Gondolom a válasz már most megfogalmazódott mindenkiben, így néhány apróságra előre is felhívnám a figyelmet: a különböző technológia mellett alkalmazott nevelési időt és az állategészségügyi rizikót mindenképpen mérlegelni szükséges. Az alábbi videó igen tanulságos, ugyanakkor szakmai szempontból megkérdőjelezhető is. (A videó angol nyelvű!)

Minden esetre - bár nem vagyok a brojlerhizlalás ellensége - valóban a háztáji a gusztusosabb...