facebook


Spóroljunk milliárdokat!

2014.05.14. 17:00 Imre Laci

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta a magyar állattenyésztési ágazat lényegében folyamatosan romló helyzetben van. Ennek sok-sok oka lenne felsorolható, ám ezek közül az egyik azonban megoldódni látszik. Az állattenyésztés - éppen az igen szűkös anyagi keretek miatt - rákényszerült a költséghatékony működésre. A gazdaságok - függetlenül attól, hogy tojótyúkról, brojlerről, sertésről vagy kérődzőről van szó - már a ki nem használt potenciál által okozott bevételkieséssel is kalkulálnak, tehát ha nem is azt mondjuk, hogy erőforrásaikat maximális mértékben használják ki, de az kijelenthető, hogy ebbe az irányba haladnak.

belgian-blue-cow.jpg

Gazdasági haszonállataink genetikai szempontból már lényegében csúcsra vannak járatva. Igaz ez a brojlerre, amely megfelelő takarmányozás és istállóklíma esetén akár harmincöt nap alatt eléri a kívánt vágósúlyt, illetve igaz ez a szarvasmarhára is, amely esetén a tízezer literes laktációs teljesítmény már nem teljesíthetetlen elvárás. Professzionális állattartó telepeink eljutottak oda, hogy mind a szaktudás, mind pedig a technológiai feltételek adottak ahhoz, hogy a rendelkezésre álló termelési kapacitás a lehető legmagasabb színvonalon ki legyen aknázva. Felmerül tehát a kérdés, hogy merre tovább? Hiába hiszen a rengeteg fejlesztés, az óriási felhalmozott szakismeret és tapasztalat, a verkli sok esetben mégsem működik gazdaságosan, nem generál profitot. Mai bejegyzésemmel nem kívánok világmegváltó okosságokat megosztani a tisztelt olvasóközönséggel, csupán egyfajta "hangos gondolkodásnak" szánom soraimat.

Még az egyetemi évek alatt egyik tanárunk azt a feladatot adta a hallgatóknak, hogy kollokvium helyett találjunk ki egy olyan biotechnológiai újítást valamely haszonállatunknál, amellyel annak valamilyen gazdasági mutatója jelentős mértékben javítható lenne. Akkor én azt vetettem fel, hogy mi lenne, ha létrehoznánk akár szelekcióval, akár a biotechnológia eszközeivel egy olyan szarvasmarha fajtát, amely tejének beltartalma messze felülmúlná a ma köztenyésztésben használt fajtákét. Az ötlet onnan származott, hogy a termelők által előállított nyers tej egyik legfontosabb fizetési paramétere a termék zsír-, illetve fehérjetartalma. Minél magasabbak ezen beltartalmi mutatók, annál jövedelmezőbb a tejtermelés.

strawjcb1.jpgSpórolni azonban nem csak az előállított termék mennyiségének vagy minőségének növelésével lehet, hanem a termelés során felmerülő költségek csökkentésével is. Éppen ezért ma már - ha meglenne hozzá a befolyás -, inkább arra sarkallnám a kutatókat és tenyésztőket, hogy olyan szarvasmarha fajtát hozzanak létre, amely egy igen rossz viselkedési szokástól mentesülne. Ez a szokás pedig nem más, mint a helyhez nem kötött bélsárürítés. A szarvasmarhák tőgygyulladásának legfőbb okozója a szennyeződő alomanyag. Egy-egy telep számára óriási költséget jelent mind az alom rendszeres cseréje, pótlása, mind pedig a szennyeződésekből fakadó tőgygyulladások kezelése. Ez az összeg - állománytól és technológiától függően - évente sok-sok millió forint költséget jelent. Amennyiben a szarvasmarha, sok más fajhoz hasonlóan mindig ugyanott ürítene, ez a költség megspórolható volna. Igen, roppant elrugaszkodott ötlet, hiszen az állatok viselkedésére (főleg egy ilyen viselkedési mintára) nagyon nehéz szelektálni, és a szakmabeliek nyilván le is hurrognának, ha egy előadáson előállnék egy ilyen gondolattal. Azonban a benne rejlő ráció vitathatatlan.

szarvsütés.jpg

Mint ahogyan az is, hogy már régen elő kellett volna segíteni (hogy a példának felhozott szarvasmarha fajnál maradjunk), hogy szelekció révén mára már az is elérhető lett volna, csak genetikailag szarvatlan marhákat tartsunk. Ez több okból is lényeges. Az első ok, hogy a szarvasmarha legtöbb itthon tartott fajtája nyugodt vérmérsékletű, de előfordul, hogy bizony odalök a fejével, és ha szarva van, akkor azzal komoly sérülést tud okozni mind a gondozóknak, mind pedig társainak. Éppen ezért az állattartók rendszerint szarvtalanítják a marhákat, az előírásoknak megfelelően még néhány napos korában. Ezek a módszerek (savas, lúgos ecsetelés, sütés) akármennyire is gyakorlott szakember végzi, bizony fájdalommal járnak. (Persze nem akkorával, mint ahogy azt egyes szélsőséges állatvédők szeretik beállítani.) Nem értem, hogy a tenyésztő szervezetek, vagy akár az állam miért nem segítik elő az efféle szelekciós célokat? Az állattartók roppant egyszerűen motiválhatók lennének. Az állam részéről megoldható volna, hogy minden olyan bika örökítőanyagának eladása után adókedvezményt adjon, amely bizonyítottan szarvatlanságot örökít. Vagy akár extra állatjóléti támogatást adna a szarvatlan egyedek után. A tenyésztő szervezetek ingyenes szolgáltatásokkal segíthetnék elő az efféle állatjóléti törekvést, mint például a szarvatlan egyedek ingyenes küllemi bírálata, stb... Apró, az állam számára majdhogynem jelentéktelen összegekről lenne szó, ám nagyban növelné a professzionális állattartás társadalmi elfogadottságát.

komment

Címkék: viselkedés genetika etológia sertés szarvasmarha nemesítés gazdaságosság szelekció állattenyésztés állatjóllét Magyarország

Schmallenberg

2013.01.29. 10:34 Imre Laci

Újabb pofont kapott a magyar szarvasmarha ágazat. De nagyot. A Schmallenberg nevű német városban felfedezett sejtparazita az állat elhullását ugyan nem okozza, viszont csúnyán keresztbe tesz a marhák szaporodásbiológiai státuszának, ami egy extenzív tartásmódban sem megengedhető, hát még egy holstein-fríz állományban!

schmallenberg.jpg

A vírus valójában kettős gazdasági veszélyt jelent. Az egyik, közvetlen ok a már említett megbetegítés, a vemhes üszők és tehenek vetélése, a másik pedig, hogy minden ország retteg a saját állományának megfertőződésétől, így amilyen gyorsan csak lehet, az USA és Kanada is megtiltotta az európai importot, legyen az élő állat vagy csak örökítőanyag.

A húsmarha ágazat az elmúlt pár évben látványos fejlődésen ment át, a török és orosz piac szinte minden jószágot hajlandó volt felvásárolni. Azok a tejtermelő telepek, amelyek a nevetséges felvásárlási ár (86 Ft/liter) miatt bevételkiesésük kompenzálására kényszerültek, tudtak az óévi zárszámadáson tupírozni, ha értékesítettek néhány vemhes üszőt. Nos, a Schmallenberg vírusnak köszönhetően ezek a lehetőségek ha megszűnni nem is, de szűkülni mindenféleképpen fognak.

Hogy hazánkban a Kárpát-medencében jelen van-e, és ha igen, milyen mértékű a fertőzöttség, senki nem tudja megmondani. A média viszont az első gyanús esetre ugrani fog, abban biztosak lehetünk, hiszen ezt tapasztaltuk a kéknyelv betegség esetén is.

komment

Címkék: vírus betegség tej marha hús szarvasmarha Magyarország schmallenberg

Van-e létjogosultsága az őstermelői formának?

2012.12.21. 10:00 Imre Laci

Bejegyzésem apropója nem más, mint a Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján megjelent cikk, amely a homokhátsági tanyákon termelt élelmiszerek piacra segítéséről szól. Szeretném leszögezni, hogy messzemenőkig támogatom a családi és kisvállalkozókat, ugyanakkor be kell vallani, hogy óriási feladat áll az ország vezetése előtt.

Jelen bejegyzésemmel bizonyosan darázsfészekbe fogok nyúlni, hiszen olyan témakört feszegetek, amelyet eddig egyetlen kormányunk sem mert felvállalni. Mert bizony, a mai magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely némi megkötések árán ugyan, de nem köteles terménye, illetve terméke után adót fizetni. Ez olyan privilégium, amely egyik Nyugat-európai állam gazdaságára és mezőgazdaságára sem jellemző. Sőt, ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor az őstermelőt, mint gazdasági formát nem is lehet igazán jól lefordítani a nemzetközileg is használt angol nyelvre.

Arról, hogy ki lehet őstermelő, illetve milyen adózási jogszabályok vonatkoznak rájuk, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal oldalán lehet tájékozódni.

Forrás: vallalkozoinegyed.hu

A téma maga azért bír óriási jelentőséggel,mert politikai szempontból roppant nagy tömegbázist veszít az, aki esetleg az Európai Uniós jogszabályoknak megfelelő formába és törvények közé szeretné terelni az őstermelőket. Ugyanakkor mind a "civil" társadalom felől, mind pedig a szakma irányából érkező nyomás idővel arra fogja kényszeríteni az agrár szakigazgatást, hogy valamit kezdjen az őstermelői szférával. Vékony jégre keveredik az a politikus, aki az őstermelők adózási jogszabályán kíván módosítani, hiszen egyfelől a ma még működő, ténylegesen mezőgazdasági, s ezen keresztül élelmiszert termelő gazdák megélhetését venné el, versenyképességüket tenné tönkre, másfelől a rájuk épülő szolgáltatások (kereskedők, fuvarosok, műszaki szakemberek, stb.) piaca is szűkülne.

Átfogó kutatásokra, statisztikai elemzésre lenne szükség annak érdekében, hogy tiszta képet kapjunk az őstermelők gazdasági súlyáról, társadalmi összetételükről és szerepeikről, illetve ki kellene dolgozni egy átfogó stratégiai tervet, amellyel középtávon meg lehetne oldani az őstermelők problémakörét, mivel ez az ő érdekük is.

komment

Címkék: jogszabály családi gazda őstermelő Magyarország Európai Unió

süti beállítások módosítása