Magyar Asztal

Teljesen természetes lehet mindenki számára, hogy a penészes élelmiszer emberi fogyasztásra nem feltétlenül alkalmatlan. Azt azonban kevesen tudják, hogy a penész eltávolításával az étel nem válik fogyaszthatóvá.

A hétköznapi fogyasztó leggyakrabban talán a felbontott és hosszú ideig érintetlenül hagyott lekváros üveg pereme körül és magán a lekvár felszínén találkozik penésszel az étkezések során. A legtöbben a penész eltávolítása után jóízűt eszik a lekvárból, és talán nem is követ el olyan nagy hibát ezzel, mivel Paracelsus óta tudjuk, hogy a dózis teszi az anyagot méreggé. Az azonban óriási hiba, ha valaki úgy gondolja, hogy a penész eltávolítása után az adott élelmiszer ugyanolyan jó minőségű, mint amikor még nem jelentek meg rajta a gombák. Ezek a penészgombák ugyanis anyagcsere-folyamataik során az emberi és állati szervezet számára mérgező anyagokat, mikotoxinokat termelnek. (Myko=gomba, toxin=méreg.)

"Dosis sola facit venenum"

Az állati takarmányozásra használt anyagok mikotoxin tartalmának tekintetében az EU-s jogszabály megengedőbb, mint a humán élelmiszerekkel, ennek több oka is van. Az első, hogy a különböző állatfajok eltérő mértékben képesek tolerálni, sőt, akár lebontani a penészgombák méreganyagait. Így például a szarvasmarhák (a bendőjükben élő sok százezer fajta élesztőgomba és baktérium segítségével) képesek szinte teljes mértékben ártalmatlanítani az ochratoxint. Másodsorban pedig a takarmányok jó részt nem magukban kerülnek etetésre, hanem más összetevőkkel keverve, így tehát az állat által elfogyasztott táplálék mikotoxin tartalom tekintetében "hígul".

A kérdéskör azon túl, hogy a penészes takarmány etetése miatt gazdasági károkat okoz az állattartóknak (romló termelési mutatók) élelmiszer-biztonsági vonzattal is bír, mivel egyes toxinok az állati termékekben is megjelenhetnek. Persze riadalomra semmi ok, hiszen az EU-s jogszabályok határértékét meghaladó élelmiszerekből is óriási mennyiséget kellene elfogyasztani naponta ahhoz, hogy bármiféle hatást kiváltsanak.

 Mivel az élelmiszer lényegében ott kezdődik, hogy mit etetünk az állatokkal, így tehát az sem mindegy, hogy milyen mértékben tudjuk mentesíteni a jószágokat a gombatoxinok okozta terheléstől. Erre a célra a kutatók ezernyiféle toxinkötőt alkotott már, amelyek hatékonysága mindmáig vitatott.

A hétköznapi ember hogyan tud védekezni a mikotoxinok ellen? A legegyszerűbb, ha kerüljük a penészes élelmiszereket, és ha változatosan étkezünk. Ha ezt a két szabályt betartjuk, nincs mitől félni.

Valamivel több, mint egy hete lengette meg a hírt a Kormány, hogy januártól csökkenteni kívánják a tej, a tojás és a baromfihús ÁFA-ját 5%-ra. A hírt bejelentő Lázár János elsőként a nyugdíjasokat jelölte meg az intézkedés haszonélvezőjének, s ebből arra lehet következtetni, hogy '18-hoz közeledve megindul lassan a kampány.

Időről időre felhozza az alapvető élelmiszerek ÁFA-jának csökkentését a mindenkori ellenzék és a szakmai szervezetek is. A dolog pikantériája azonban, hogy manapság a szakmai szervezetek élén többnyire a Kormányhoz közelálló személyek diszponálnak. Így fordulhatott elő, hogy Jakab István, a MAGOSZ elnöke és az Országgyűlés alelnöke tétlenül figyeli, hogy a MAGOSZ alelnökök a tisztességtelen kereskedelmi szereplők ellen tüntetnek szerte az országban. Az egyik ilyen tüntetésen elhangzott egy mondat, amely tökéletesen summázza az ország helyzetét. A felszólalás lényege az volt, hogy Magyarországon van egy ember, akinek egyetlen tollvonásába kerülne a piac rendbetétele. Mert valljuk be, kis hazánkban az csalhat ÁFA-t, akinek megengedik. Így fordulhat elő, hogy a sok száz millió kilogramm tejet az országba importáló cégek érintetlenek maradnak, s az ellenük szervezett tüntetéseken olyan személyek szólalnak fel, akik közvetlen kapcsolatban állnak az agrár szakigazgatás és törvényhozás vezetőivel.

Persze ne felejtsük el, hogy a migráns kártya elkopása után feltétlenül szüksége van a Kormánynak valamire, amivel el lehet halványítani az MNB-botrány okozta népszerűség csökkenést, s valószínűleg az érintett élelmiszerek áfájának csökkentése mögött efféle politikai szándékok rejlenek.

Önmagában ez így leírva jó eséllyel senkinek nem jelent óriási meglepetést, hiszen aki kicsit is foglalkozik a hazai agrárpolitikával, és ismeri a közszereplőket, ezt látja maga is. Ellenben az már más kérdés, hogy vajon van-e szándék a Kormányban a tejpiac megtisztítására, és ha igen, vajon mire vár?

Erre a kérdésre valószínűleg az az egyetlen elfogadható válasz, hogy most készítik elő a terepet egy igazán jelentős ágazati-gazdasági húzásra. Nem lennék meglepve, ha a nyers tej hosszú ideje botrányosan alacsony felvásárlási ára következtében az igazán nehéz helyzetbe kerülő gazdaságok - a túlélés végett - hirtelen új gazdára lelnének. A piac tulajdon-viszonyainak átalakulása után már "megéri" majd a reguláció, s így nem hogy kettő, de akár több legyet is lehet ütni egy csapásra! (Megszerzett termőföld után járó támogatás, tejtermelő tehenek támogatása, állatjóléti támogatás, és a várhatóan növekvő tejár jelentette extra profit.)

Ne felejtsük el, hogy a lakosság utoljára az élelmiszerről fog lemondani, így tehát aki a mindennapi betevőt termeli, mindig talál piacot.