Magyar Asztal

Bár általában igyekszem mellőzni a szubjektív vélemény nyilvánítást a blogról, most mégis kivételt teszek. Igazából hosszú-hosszú ideje érlelődik ez a bejegyzés, annak minden gondolatával és érzelmi kilengésével együtt. Igen, érzelmi hatás is lesz bőven, mert napról napra egyre több és több olyan ember ragad billentyűzetet és nyilatkozik szakértőként olyan kérdésekben, amelyben lényegében semmi jártassága nincs.

Szeretnélek megszólítani Téged, kedves Olvasó, aki naponta több alkalommal osztod meg legújabb kórházi leletedet, vérvételi eredményedet, amely bizonyítja, hogy az iparszerű mezőgazdálkodásból előállított élelmiszerek miatt lettél laktóz- és gluténérzékeny. Téged, aki több vegyi anyagot kensz a bőrödre kozmetikai céllal, mint amennyit egy gazda a növényekre kijuttat egy évben, csak hogy legyen élelmiszer a boltban, amit elérhető áron meg tudsz venni.

Mert Te, kedves Olvasó tudod jól, hogy az egészségedre az égbe repülőkről kiszórt vegyszerek a legveszélyesebbek, nem pedig az alapozó, a kézkrém, a szájfény, a hidratáló kence, a kapszulák formájában elfogyasztott százszorosan dozírozott vitamin, s abban is biztos vagy, hogy a csapvíz az ördög találmánya, éppen ezért olyan ásványvizet iszol, ami pedig a határértéket jóval meghaladó mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, ezzel garantálva a minél előbbi vesekő kialakulását.

Persze ez nincs így, ezt Te jobban tudod. Mint ahogy azt is, hogy a védtelen állatok lemészárlásával előállított élelmiszerek elfogyasztásának mellőzésével hozzájárulsz ahhoz, hogy egészséged megőrizd, mert ugye az állattenyésztők lapáttal szórják a takarmányba a hormont. Mert Te, kedves Olvasó még nem jártál egy takarmánykeverő üzemben sem, mint ahogy állattenyésztőkkel sem beszélgettél, de biztosan tudod, hogy ez így van. Mert láttál egy videót a YouTube-on, ami ugyan egy Isten háta mögötti kínai tartomány legeldugottabb településén készült, s az ott megörökített módszerek és viselkedés teljesen általános a világ minden országában, beleértve az Európai Uniót is, ahol egy-egy állat származása és egészségügyi ellátása százszorta jobban van felügyelve és adminisztrálva, mint a tiéd, kedves Olvasó.

Olyan emberek kritizálnak általuk kicsit sem ismert rendszert, akik meghatározott időnként a szoba levegőjébe permetezett légfrissítőt szívnak be a nap minden órájában, miközben megosztják facebook-on a vegyicsíkokról szóló városi legendát, s elégedetten dőlnek hátra a bőrápoló szerrel heti rendszerességgel tisztított fotelben, hogy ismét hozzájárultak a világ jobbá válásához.

Arra kérlek kedves Olvasó, hogy mielőtt nagy hirtelenséggel áttérnél a paleo étkezésre, és önigazolásért még a facebook-ot is teleszemetelnéd a megosztásaiddal, olvass utána alaposan a dolgoknak! Ja, és ne a nőknek szóló magazinok hasábjain és weboldalain keresd az igazságot. Annál egy kicsit mélyebbre kell ásni, meg kell keresni a hiteles forrást.

Kívánok ehhez sok sikert!

Óriási költségeket ró az idei aflatoxin botrány az állattenyésztésre, hiszen időről időre be kell vizsgáltatni az etetett takarmányt és persze az állati terméket, így például a tejet is. A költség egy részére igényelhető lesz a de minimis, azaz alacsony összegű támogatás, olvasható a 33/2013-as VM rendeletben.

A támogatást nem csak maguk a gazdálkodók, hanem a tejfeldolgozók is igényelhetik. Lényegében a takarmány és állati termék bevizsgálását célzó laboratóriumi költség, a szennyezett tétel megsemmisítése és az emiatt bekövetkezett kár enyhítésére igényelhetik. Természetesen nem a teljes összeg kerül visszatérítésre (éppen ezért de minimis), hanem a nettó ár fele. A Vidékfejlesztési Minisztérium összesen 250 millió forintot különít el a támogatásra.

Persze most gyorsan elkezdhetik csapkodni az asztalt azok, akik amúgy is csak annyit látnak a mezőgazdaságban, hogy időről időre talicskázza az EU és a magyar állam is a méregdrága gépekbe és a telepfejlesztésbe a pénzt. De gondoljunk csak bele, hogy mekkora hirtelen extra költséget jelent például egy tejtermelő tehenészet számára havi 4-5 tejminta kivizsgálása (6000-7000 forint mintánként) és persze ezen felül a takarmányoké, plusz a preventív jelleggel etetett toxinkötő adalékok megvásárlása. Ha ezeket a költségeket érvényesíteni tudná a gazdaság a tej árában, akkor a fogyasztók nagyot néznének, mikor az eddig 180 Ft-ért vásárolt tej literje 230 lenne egyik napról a másikra.

Két hete minden nap úgy ébredhetünk, hogy bármely hírportált is olvassuk, a címoldalon ott fog figyelni egy cikk a földtörvény közelgő tárgyalásáról, elfogadásáról. Ángyán József kilép a Fideszből. Míg van akinek ez elégedettséget okoz, addig a többség bizony kezét tördelve, a vészharangot kongatva kiabálja tele a sajtót, s a magyar vidék végnapjairól beszél.

Több mint egy éve tart már Ángyán József vesszőfutása. Több mint egy esztendeje járja a településeket a helyiek meghívásának eleget téve, hogy elmondja: nem azt teszi a Fidesz-KDNP, mint amit 2010-ben ígért a gazdáknak. Ez a politikai része a dolognak, amellyel nem kívánok most foglalkozni. Nézzük a dolgot pusztán gazdasági szempontból, még akkor is, ha a valódi helyzetet ábrázoló tortának ez a szegmens is pusztán csak egy apró szelete.

A legfontosabb hozománya az új földtörvénynek - a kormányzati kommunikáció tagadása ellenére - az, hogy néhány jogi csavarral külföldi állampolgár is termőföldhöz juthat majd. Legálisan. Úgy tűnik, hogy már a piac megnyílása előtt bekövetkezik az, amire mindenki számított: a felvásárlási verseny következtében a termőföld ára drasztikusan ugrani fog. Erről a jelenségről már a portolio.hu is beszámolt. Ez a jelenség pedig éppen a kis és közepes gazdaságok tulajdonosait tartja távol a földvásárlástól, tehát a kormányzati kommunikációban foglaltakkal ellentétben, homlokegyenest az itthoni agrobiznisz-milliárdosok erszényébe talicskázza a pénzt. Ezt persze mindenki tudja és mindenki belátja, de a parlamenti kétharmad, az parlamenti kétharmad.

Szokás arra hivatkozni, hogy csak a nagy földterületen, több ezer hektáron gazdálkodók lehetnek versenyképesek. Ez is igaz, azonban a Csányi-birodalom már rátette a magyar sertésipar és húsfeldolgozás legjavára. Azt pedig mindenki tudhatja, hogy gazdasági szempontból nem a legelőnyösebb dolog, ha egy-egy szektor néhány résztvevőre szűkül. Az OTP-n keresztül birtokolja Csányi Sándor a Pick Szegedet, s most épít saját vágóhidat Mohácson. Ezt tetézi még az a tény, hogy Orbán Viktor még a látszatra sem ad: először saját maga avatja fel Csányi csípőteleki szarvasmarhatelepét, majd a Bonafarm csoport egy fő emberét engedi az Agrárkamara alelnöki pozíciójába.

Persze, ahogy azt a Vastagbőr blog is megírta; meg lehet védeni a magyar földet a külföldiektől úgy, hogy néhány magyar (?) ember kezébe összpontosítjuk azt. Társadalmi szinten az ilyen mértékű centralizáció biztosan nem fog semmi jót eredményezni.

Azért majd csak jegyezzük meg a földtörvény szavazásánál, hogy melyik képviselő hogyan voksol, és ha eljön az ideje, akkor a tisztelt szavazók nyugodtan tegyenek fel nekik kényelmetlen kérdéseket! Ha máskor nem is, majd a '14-es választás lezárultakor hadd hullajtsanak ők is könnycseppeket a magyar földért!