Magyar Asztal

Kering a közösségi portálokon és különböző fórumokon egy videó, amelyen a brojlercsirkék feldolgozásának menete látható hat percbe sűrítve. A videó nyilván nem azzal a célzattal készült, hogy így kívánják "taglózni" a társadalmat, s hogy lerántsák a leplet az élelmiszeripar álságos működéséről. Ez a videó azért születhetett meg, hogy bemutassák, milyen precízen, tervezetten és ellenőrzött körülmények között folyik is az élelmiszer előállítása. Mert ez a társadalom elvárása.

A videóval kapcsolatban először arra szeretném felhívni a tisztelt publikum figyelmét, hogy a képsorok Ázsiában készültek, ahol - mint tudjuk - sokkal kevésbé szigorúak az állatvédelmi és az élelmiszer-biztonsági előírások, mint nálunk Európában. Arról például nem tudok, hogy hazánkban használnak-e olyan baromfifelszedő gépet, mint ami a film elején látható. Némi aggályaim is vannak a géppel kapcsolatban, mivel a brojlerek különösen érzékenyek a külső ingerekre, ha zaj éri őket, hajlamosak az istálló egy sarkába összefutni, s több száz jószág pusztulhat el így, illetve fulladhat meg a rakás alján. Szóval egy ilyen gép bizonyos "veszélyt" is hordozhat magában. Az ezt követő képsorok lényegében nem szólnak másról, mint az élelmiszer-biztonságról: a feldolgozásban részt vevő emberek mindegyike a megfelelő öltözéket viseli, így biztosítható az élelmiszer tisztasága. Az pedig, hogy ennyi ember dolgozik egy-egy feldolgozó soron, Ázsiában egyáltalán nem meglepő, hiszen ha valamiből bőven van pl. Kínában, az a humán erőforrás.

A film második percétől látható egy hétköznapi fejőkarusszel. Ennek lényege, hogy a fejés folyamatosan történjen, így biztosítható, hogy az állomány a lehető legrövidebb idő alatt ki legyen fejve, és a tehenek mehessenek is vissza az istállóba enni és pihenni. Ebben a technológiában semmi ördögtől való nincs.

2:48-tól újszülött malacokat láthatunk a kocák mellett. Ami itt a laikusok ingerküszöbét elérheti, az az, hogy a malacok le vannak rekesztve az anyjuktól. Erre azért van szükség, hogy a koca elfekvéskor ne nyomhassa agyon saját malacait. A korszerű fajtáknak és hibrideknek egyébként tizenkét csecsbimbójuk van, így akár ilyen számú malacot is fel tudnak nevelni. Több malacot nem hagynak a szakemberek a koca alatt, mivel azzal nőne az elhullási arány, ami ugye gazdasági veszteséget okoz. Ha egy koca több malacot ellik, mint amit fel tud nevelni, akkor azokat a malacokat dajkásítják, áthelyezik olyan kocához, amely kevesebb utódot hozott a világra. A sertések feldolgozásáról csak annyit tudok elmondani, mint amit a csirkéknél már leírtam: precíz. Ami különbség a videón látotthoz képest az EU-s szabályozásban eltér, hogy az ellető kutricában a kocák felállhatnak.

Ami a videó végén látható, az már tömény demagógia. Az, hogy egyesek a vásárlásnak élnek, és hogy nem képesek mértéket tartani a táplálkozás terén, nem az élelmiszer-termelők hibája. Meg ugye ismét egy Egyesült Államokbeli elhízásos példával jönnek, amiről ugye leírtam már párszor, hogy mi is áll a háttérben.

Azok, akik komolyan érdeklődnek aziránt, hogy hogyan állítják elő az általa fogyasztott élelmiszert, ne ragadjanak le egy-egy hatásvadász videónál! Egy kis kutatómunkával hiteles, szakmailag alátámasztott leírásokat lehet találni a weben is.

Robbant a bomba nem is olyan rég, amikor kiderült, hogy az V. kerület is nyert - nem is kis összeget - a tanyafejlesztésre szánt pénzekből. Azóta jött néhány mondvacsinált magyarázat a kerület alpolgármesterétől, hogy miért is kaphat olyan forrásból a főváros (!), amelyet direkt a világ végén található, sok esetben az elektromos áramot is nélkülöző tanyák élhetőbbé tételére szántak. Sokan, sokféle magyarázatot találtak a rejtélyre. Íme, itt az én magyarázatom. Rövid leszek és velős.

Chladek Tibor egy tanyasi áruk boltja előtt (Forrás: chladektibor.fidesz.hu)

Néhány éve meghívást kaptam egy, a Fidelitas által szervezett mezőgazdasági kerekasztal beszélgetésre. A rendezvény főszervezője Chladek Tibor volt*. Bár Tibor világ életében Budapesten élt, és szakirányú végzettséggel sem rendelkezik, mégis jó ideje az agrár vonalon igyekszik mozogni, ahogy az saját weblapjáról is kiderül. (Róla állítják, hogy trafikot nyert, illetve a helyi önkormányzati burgonyaosztást is ő vezényelte (forrás: Lőrinci Magazin blog ).

Chladek Tibor - ugyan nem az V., hanem a XVIII. kerületben - működtet a Magyar Tanyákon Élők Egyesületével közösen tanyasi áruk boltját. Egyébként a komondorbarát Balogh József ex-fideszes országgyűlési képviselő padavanja volt az MTÉE-ben, mint szóvivő, illetve a Fidelitas Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Kabinetjének vezetője is.

No, kérem szépen ez a történet remekül leírja, hogy miért tart ott Magyarország, ahol most van. Azért, mert olyan ember képvisel egy egyébként egyre szűkülő társadalmi réteget, aki semmilyen szálon nem kötődik az általa felkarolt témához, s mert teljes mértékben nélkülözi a szakmai hozzáértést és tősgyökeres panelhuszárként biztosan nem fog hiteles képet festeni mezőgazdasági kérdésekben.

Hogy miért szán a budapesti önkormányzat pénzt a tanyafejlesztésre? Mert a fideszes filozófia szerint a nemzet megmentése a saját holdudvar felemelése folytán valósulhat meg. Kíváncsi vagyok, hogy az 5. kerületben kik működtetnek (vagy fognak működtetni) ilyen boltot, hogy gyorsan negyed milliárd forintot talicskáztak bele a helyi városatyák? Közben persze érdemes azt is megfigyelni, hogy efféle módszerekkel hogyan is edződik, tanítódik ki a Fidesz következő generációja.

Egy korábbi bejegyzésemben már tettem említést a Schmallenberg vírusról (SBV), ám úgy alakult, hogy ismét virtuális tollat ragadok és monitorra vetek pár gondolatot erről a betegségről. Érdeklődésem elsődleges oka a szakmai szintű érintettség, alább közlöm is egy - vélhetően - schmallenberg pozitív borjúról készült fényképemet.

Magát a betegséget okozó vírust 2011 októberében, Schmallenberg városában gyűjtött vérmintából izolálták először, innen is ered a kór elnevezése. A városka lakosait azóta egész Európa kérődzőkkel foglalkozó lakossága emlegeti. Szakmai tanulmányok elsődleges tünetként tejelő tehenek esetén a lázat, hasmenést és a tejtermelés csökkenését említik, ám igazán jelentős kártételt inkább az általa kiváltott vetélés, koraellés és a születendő borjúnál a torz gerinc és fejalakulás okoz. Lényeges tehát, hogy nem csupán a tejtermelők feje fáj, hiszen ugyanúgy okozhat a betegség vetélést a kiskérődzőknél, így például a juhnál vagy a kecskénél is.

Hiányzik a borjú farka, illetve medencéje is deformált

A betegség néhány hónap leforgása alatt eljutott Európa szinte minden szegletébe. Egy brit hír szerint Anglia jelentős részén elterjedt a vírus, mindössze öt hónap alatt (HTTP1). A vírusról egészen korrekt összeállítás olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal holnapján (HTTP2). Amit eddig én a gyakorlatban tapasztaltam, az lényegében egybecseng a szakirodalom által leírt tünetekkel. Ilyen például a torz gerinc és fejforma. Az első képen látható borjú homloka aránytalanul széles, illetve szemek nélkül jött a világra. Ezen kívül - szintén születésénél fogva - nincs farka sem, valamint medencecsontja is rendellenesen áll (2. kép).

Találkoztam már schmallenberg vírus miatt vetélt, torz ikerborjakkal, valamint olyannal, amely bár élve született, pár órával később elpusztult, mivel nem záródott rendesen a hasfala, spontán kifordultak a belső szervei. Erről az esetről nem készítettem fényképes dokumentációt, ami talán jobb is, így legalább nem kell korhatárossá tennem a blogot.

Felmerülhet - jogosan - a kérdés, hogy miképpen terjedhetett el ilyen gyorsan Európában ez a betegség, mik voltak a közvetítő faktorok? Az első fertőző faktorként a szúnyogok, legyek kerültek a figyelem középpontjába. Kísérleti úton, akabane vírussal fertőzött bikák mutatták ugyan a betegség tüneteit, ám a tőlük vett ondóban nem volt kimutatható a kórokozó, így tehát a sperma útján történő terjedés nem bizonyított (Parsons et al., 1981). Mivel a schmallenberg vírus is egy, az akabane és a shamoda vírussal közös szerocsoportba tartoznak (Hoffmann et al., 2012), így a '81-ben kapott eredmények lényegében vonatkoztathatók a schmallenbergre is. Hallottam olyan pletykákat is, hogy a hazánkban forgalomban lévő húshasznú szarvasmarhafajták bikái örökítőanyagának döntő többsége schmallenberg pozitív. Természetesen a szóbeszédet nem szabad tényként kezelni, de ha a szakmában ilyesmi terjed, annak lehet némi alapja, és az bizony aggodalomra adhat okot!

Összességében tehát elmondható, hogy a betegség megtalálható az ország egész területén, az általa okozott kár pedig igen jelentős, de pontos adatot valószínűleg még a Vidékfejlesztési Minisztérium sem tud szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy - legalább megközelítőleg - hány millió (vagy milliárd?) forint kára keletkezett az állattenyésztési ágazatnak az elmúlt két évben a schmallenberg vírus végett. A jövőben különösen fontos feladata lesz az állat-egészségügyi hatóságoknak a szükséges megelőzési és kezelési tervek és módszerek kidolgozása. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a schmallenberg vírus terjed a tenyészbikák örökítőanyaga által, úgy szigorú szabályozás életbe léptetése is indokolt lehet, már amennyiben ez megvalósítható, hiszen az nem jöhet számításba, hogy a teljes tenyészállomány jelentős része vágóhídra kényszerüljön.

Amíg el nem készül a vírus elleni vakcina, addig még százszor el fogják átkozni a gazdálkodók a Schmallenbergből "importált" átkot.

Hoffmann B., Scheuch M., Hoper D., Jungblut R., Holsteg M.m Schirrmeier H., Eschbaumer M., Goller k.V., Wernike K., Fischer M., Breithaupt A. Mettenleiter T.C., Beer M. (2012): Novel orthobunyavirus in cattle, Europe, 2011 Emerging Infectious Diseases 18. 469-472. p.

Parsons, I.M. Della-Porta, A.J., Snowdon, W.A., O'Halloran, M.L., 1981: Experimental infection of bulls with Akabane virus. Research in Veterinary Science 31. 157-160. p.

Májusban írnom kellett egy blogbejegyzést azért, mert egy testépítő portál önjelölt szakértője égbekiáltó hülyeségeket volt képes közzé tenni a világhálón. Nos, ismét megteszem, lényegében ugyanabból az apropóból, viszont most egy olyan weboldal szolgáltatott apropót, amely valamiféle ezoterikus témakört igyekszik feldolgozni. Nos, a suszter maradjon a kaptafánál, az élelmiszerkérdést pedig inkább azokra bízzák, akiknek valóban ez a foglalkozásuk. Persze ahhoz mindenkinek joga van, hogy ordenáré marhaságokat vessen monitorra, no de hogy még a szakmailag megalapozott hozzászólásokat is töröljék, azért az már meredek! A mai menü a filantropikum.com cikkének tételes cáfolása.

Mivel a megjelentett cikk csupán egy fordítás, így elvileg az abban található óriási tévedésekért az eredeti szerző a felelős. Természetesen hibás a filantropicum.com is abban, hogy egy ilyen téves és ártalmas (!) írás terjedhet a világhálón, félrevezetve laikus emberek százait.

Az első hiba az, hogy már a cikk elején nem tájékoztatják arról az olvasót, hogy az abban foglaltak egésze az Egyesült Államok mezőgazdaságára vonatkoztatandó, hiszen az író, John Pierre is amerikai állampolgár. Ez azért lényeges, mert az Egyesült Államok és az Európai Unió élelmiszer-biztonsági szabályozása nagyon sok ponton eltér. Szóval akkor kezdődjék a cikkben foglaltak tételes, tényekkel igazolt cáfolása!

Az első nagy melléfogás a tejipar szereplőit vádolni azzal, hogy dollár milliárdokat költenek termékeik népszerűsítésére. Fontos tudni, hogy Európában minden kormány törekszik arra, hogy évről évre növelje az egy főre jutó tej, illetve tejtermék fogyasztását. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy kutatások ezrei bizonyítják, hogy azoknál a személyeknél, akik étrendjében rendszeresen előfordul a tej, vagy valamely tejtermék, sokkal kisebb eséllyel alakul ki az időskori csontritkulás, valamint több más betegség. Akit ezek a kísérletek részletesebben érdekelnek, olvasson utánuk Dr. Kukovics Sándor, A tej szerepe a humán táplálkozásban című könyvében.

"Mint minden nőstény emlős (az embert is beleértve), a tehén is tejet választ ki a kicsinye táplálására."

Nyilván itt csupán egy ordenáré fordítási hibáról van szó, mivel a tehenet nőstény emlősnek titulálni a legnagyobb szakmaiatlanság. A helyes szó, amit a tisztelt fordító keresett, a nőivarú. Ezen kívül az ember egy faj, míg a tehén egy faj nőivarú egyedének megnevezése. Tehát az ember szót is cserélném a nőre. A tehén utódát pedig nevetséges dolog kicsinynek nevezni. A teheneknek borjaik vannak. Persze ez is csupán formalitás, de a szaktudás hiányát remekül tükrözi. Az igazi nettó hülyeség azonban csak ezután következett!

"Ennek a zsír- és hormondús (közel hatvan féle hormon és növekedési faktor) anyagnak az a célja, hogy a kisborjút egy év alatt közel 317 kg-ra hízlalja."

A helyesírási hibáktól eltekintek, elnyomom magamban a nyelvtan nácit. Egészen pontosan melyik az a hatvanféle hormon, amire gondolnak? Ha ilyen súlyú állítást enged meg magának valaki, akkor legalább támassza alá egy táblázattal, hivatkozzon valamely kutatásra! A "newborn calf"-ot kisborjúnak fordítani olyan bűn, mintha valaki beállítana a Dózsa táborba zöld-fehérben, és még csodálkozna azon, ha nem hívják meg egy sörre. De maradjunk a szakmai alapokon!

Aki azt hiszi, hogy egy borjú egy évig valóban csak a saját anyjának tejét fogyasztja, az nyisson ki egy témába vágó tankönyvet, és olvasgasson már a borjúnevelésről! A tejhasznú szarvasmarhák esetén két hónapos korban történik a "választás", amely azt jelenti, hogy a későbbiekben már nem kap tejet vagy tejpótló tápszert. Erre az időre az állat már rá van szoktatva a szálas takarmányra, vagy a szilárd tápra. Egy ilyen idős borjú (fajtától függően) 65-85 kg közötti tömegű. Egyébként a tejtermelő állományoknál nem célja a gazdának, hogy hizlalja az állatot, mivel a túlsúllyal rendelkező jószág nehezebben vemhesül, így tehát később is fog elleni, amíg pedig nem ellik le, nem fog tejelni sem, addig pedig csak takarmányozni kell, ami ugye jelentős költség. Az ipari tej előállítására használt holstein-fríz fajtát kb. 13 hónapos kor körül, illetve 350 kg testtömeg megléte esetén szokás tenyésztésbe venni. Ekkor már majdnem egy éve biztosan nem fogyaszt tejet. Hazánkban állatjóléti előírás a borjak két hónapos korban történő csoportos tartásba vétele, tehát ez a játszma már itt le is zárul.

"Vemhességi ideje alatt a tehén ösztrogénszintje közel harmincszorosára emelkedik."

A tejelő tehenek esetén gazdasági cél, hogy ellés után az állat a lehető legrövidebb időn belül vemhesüljön, hiszen akkor ismét ellés következik, s következhet az újabb laktáció. Természetesen az újbóli vemhesülésnek vannak biológiai korlátai. Az első, hogy az ellést követően a méhnek regenerálódnia kell, ezt nevezzük involúciónak. Ez kb. 40 napig tart, ez idő alatt a tehén folyamatosan tejet termel. Ha éppen a 40. napon ivarzik, ezt észre is veszik, termékenyítik és még vemhesül is, akkor is még kb. egy hét telik el az inplantációig, a méhfalba történő beágyazódásig. A vemhesség során pedig hormonális szempontból a tehén szervezetében a progeszteron-dominancia a jellemző: "A petefészken vemhességi sárgatest van, ami az általa termelt progeszteronnal gátolja a hipotalamusz-hipofízis elülső lebenyének gonadotrophormon kibocsátását (FSH, LH) negatív feed-back úton gátolva a ciklusfunkciót." (Látits, 2006)

"Napjainkban, mióta a tejfeldolgozó üzemek szinte folyamatosan “szivattyúzzák” a teheneket a nagyobb profittermelés miatt, nagyobb hormonszintek (úgy természetes mint mesterséges) vannak jelen a kinyert tejben, amelynek zsírtartalma szintén az egekben járhat."

Amennyiben a fejőházi fejést nevezi a szerző szivattyúzásnak, úgy elmondanám, hogy már a '70-es években is így történt a tehenek fejése, és pusztán a tény, hogy az állatok a nemesítés és a precíz takarmányozás végett több tejet adnak, még nem jelenti azt, hogy a tejmirigyek szekrétuma nagyobb mennyiségű hormont tartalmazna. A kettő között semmiféle összefüggés nincs. A tejleadást serkentő hormon egyébként az oxitocin, amely csupán annyit tesz, hogy összehúzza a simaizomszövetet, ezáltal az alveolusokból a tejcsatornákba áramlik a tej.

A szarvasmarhák tejének zsírtartalmát elsősorban az állat fajtája határozza meg. A nagyüzemekben tenyésztett holstein-frízek teje átlagosan 3,2-3,8% tejzsírt tartalmaz. Ez esetenként lehet 4, vagy akár 2,8% is. Vannak kimondottan zsíros tejet termelő fajták, mint amilyen a jersey, az ayrshire és a brown swiss, azaz a svájci borzderes. Ezeknek a fajtáknak itthoni tenyésztésszervezését a Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztők Egyesülete végzi. A tej zsírtartalmát befolyásolja az időjárás is. Nyáron hígabb, azaz alacsonyabb, télen magasabb a zsírtartalom. Ezen kívül a takarmány rosttartalmának növelése képes bizonyos mértékben emelni a zsírtartalmat, ez viszont kétélű fegyver, ugyanis a tejtermelésre szelektált holstein-frízeknek nagy mennyiségű energiára van szükségük az intenzív termeléshez, amelyet csak úgy tudunk biztosítani számukra, ha a takarmányban növeljük az abrak arányát, s ezzel annak rosttartalmát csökkentjük. Az egek alatt vajon mire gondol a szerző? A legzsírosabb tejet a jersey adja, de a felső érték itt is a 6-6,5%.

"Az extra mennyiségű tej termelése érdekében a tehén végletekig erőltetett tőgye néhány esetben olyan mértékben megnyúlhat, hogy azt már a földön húzza, így ezek könnyen befertőződhetnek (mastitis)."

A tehén tőgye nem megnyúlik, hanem annak mirigyes állománya olyan súlyú lesz, hogy az azt tartó belső szalagok ereszkednek meg. Ettől a tehén tőgybimbója a csánk vonalába kerülhet. Aki a szakmában kicsit is jártas, az tudhatja, hogy ez a legkisebb mértékben sem növeli a tőgygyulladás (mastitis) kialakulásának esélyét. A tehenek klinikai tőgygyulladásának elsődleges oka, hogy a szarvasmarha faj minden további nélkül belefekszik saját trágyájába, s a fejés után még nem teljesen záródott tőgybimbón keresztül a kórokozók a tőgybe juthatnak. Ha egy tehén valamilyen oknál fogva a földön húzná a tőgyét, úgy az alomanyag és a betonpadozat miatt olyan sérüléseket szenvedne, hogy fejésre alkalmatlanná válna, technológiai selejt lenne és rövid úton párizsiként végezné valamely boltban. Az úgynevezett "leszakadt" tőgyű tehenek fejése is problémás, hiszen nehéz alulról a bimbókra felhelyezni a fejőgépet, így tehát az ilyen állatokat általában ki szokták selejtezni.

"Leszakadt" tőgyű tehén (Forrás: phrensh-greens.com)

"Ebből adódóan, már természetszerűleg adagolnak antibiotikumokat a fejősteheneknek."

Az Egyesült Államokban lehetséges antibiotikumok adagolása a takarmányhoz hozamfokozás céljából, míg az Európai Unióban, így tehát hazánkban is ez szigorúan tilos. Ha valóban szívlapáttal szórnánk az állatba az antibiotikumokat, akkor rövid idő alatt az összes kórokozó rezisztenssé válna az adott hatóanyagra. A legtöbb Escherichia coli törzs így is körberöhögi például a kanamicint. Az antibiotikumokat általában injektor segítségével (tű nélküli fecskendő) juttatjuk a beteg tőgynegyedbe, s bár a négy tőgynegyed egymástól szövettanilag elkülönül, a gyógyszer hatóanyag eljut a szervezet többi részébe, így tehát mind a húsrészek, mind pedig a tej meghatározott ideig nem értékesíthető.

Tőgyinfúzió használata (Forrás: smartsamm.co.nz)

"A tehéntej egy másik összetevője az IGF-1 (insulin-like growth factor 1)"

Az inzulinszerű növekedési faktorról Amerikából jöttem, hormonokat hoztam című bejegyzésemben már írtam. Egyébként hogy lehetne már a tej összetevője egy hormon bomlásterméke?! Ez olyan, mintha egy gulyáslevesre azt mondanánk, hogy annak összetevője a cink, csak mert található benne néhány ilyen elem is.

"Ha a szervezetben rákos sejtek vannak, ezek növekedését és burjánzását okozhatja az illető enzim."

Azért azt tudni kell, hogy a növekedési hormonnak - amely minden ember szervezetében természetszerűen megtalálható -, ez a bomlásterméke is természetes, hogy bizonyos mennyiségben jelen van. Éppen ezért erre fogni a daganatos betegségek kialakulását, égbekiáltó hülyeség. Szívesen olvasnék erre vonatkozó tanulmányokat!

"Rizs-, mandula-, és kókusztej- mind jó választás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, igazán élvezhetőek teljes kiőrlésű gabonafélékkel, zabpehellyel és krémlevesekkel."

Ha a tej egészségtelen, akkor a rendszeresen fogyasztott teljes kiőrlésű gabona mi? A fuzárium nemzetségbe tartozó penészgombák toxinjai (pl. T-2) bizonyítottan ösztrogén hatásúak.

Az eredeti szerző, John Pierre szakmai előéletéről egyébként semmit nem tudhatunk meg, még saját weboldalán sem. Lényegében tehát nem más, mint egy nagyon lelkes laikus, aki elhiszi saját magáról, hogy feltalálja a langyos vizet. Tevékenysége azonban nagyon káros, mivel lejáratja azt a több millió embert, aki a mezőgazdaságban dolgozik, azokat a kutatókat akik publikációk százezreit készítették a témával kapcsolatban.